„Sikhara” változatai közötti eltérés

'''Sikhara''' ([[Dévanágari írás|dévanágari]]:शिखर, [[ISO 15919|ISO]]: śikhara, jelentése csúcs, vagy hegycsúcs) az indiai templomépítészetre jellemző architecturális elem, kúp, vagy négyzetes gúla alakú magas, csúcsos felépítmény, amelyet hagyományosan hindu szentélyek (deul), vagy oszlopos csarnokok (mandapa) fölé emelnek. A sikhara nem a templom egy behatárolható része, hanem magát a toronyformát jelöli. A belső szentély fölé emelt sikhara a ''rékha''.
Az észak-indiai térségben, elsősorban [[Orisza|Oriszában]] a méhkas, kúp alak a jellemző (nágarai''nágari'' "városi" építészet), délen, a [[dravidák|dravida]] területeken, a négyzetes alap az elterjedtebb. Kialakulása még [[Asóka]] uralkodása előtti időszakra tehető, valószínűleg a kezdetleges, földbe ásott, felül összekötözött bambuszrudakból készült templomok építészeti megoldására vezethető vissza, amelyeket a századok folyamán kövekkel erősítettek ki, majd egyre gazdagabban díszítettek.