„Sikhara” változatai közötti eltérés

A ''bhumidzsa'' típusú sikharák a 11. században jelentek meg, mint a sekhári alternatív kompozit formái, és egyértelműen a korai latina típusú sikhara egy továbbfejlesztett változatai. Ez felismerhető a pilléreken nyugvó tornyok sugaras láncolatából, és az ezek között elhelyezkedő ''bhadrák''ból, kicsinyített szentélyekből vagy sikharákból, amelyek egy ortogonális, vagy csillag alaprajz köré építettek. A bhumidzsa építésű tornyok különösen fontosak az indiai templomi építészetben, mivel ez volt a Malvai Paramara-dinasztia kedvelt építési formája. Úgy látszik a stílus elterjedése alapján is, hogy a templomépítő céhek nagy számban szakosodtak erre a típusra. Bhodzsa befejezetlen templomai Bhojpurban, a környező rajzok és töredékek ezt a hagyományt erősítik.

A név jelentése: „földből születő lány”. Kevésbé elterjedt sikhara építési mód, mint a sekhári, különösen Közép-Indiában fordulnak elő ilyen megoldások. E típusnak jellegzetes képviselője a Madhja Prades államban található udajpuri Udajésvara templom.

 

==Jegyzetek==