„III. Márton pápa” változatai közötti eltérés

{{Pápa infobox|

név=III. Márton pápa|

Így történt ez [[942]]. [[október 30.|október 30-án]] is, amikor [[II. Alberik]], Róma hercege az elűzött [[IX. István pápa]] után ''Márton''t (vagy más néven Marinust) jelölte ki [[Szent Péter]] trónjának örökösévé. Persze a pápaválasztó zsinat jelképesen összeült, és áldását adta Alberik döntésére. A hivatal betöltése előtt a ''Szent Ciriacus-templom'' címzetes [[bíboros]]a volt. Pontifikátusáról a korabeli krónikák egybehangzóan azt írták, hogy minden komoly politikai döntést került, mert Alberik nem akarta, hogy az egyházfő beleavatkozzon az [[európa]]i nagyhatalmak ügyeibe. A jelentősebb spirituális tennivalókat is "levette" Alberik ''Márton'' válláról, így a pápának igazán alig maradt tennivalója.<br />

''Márton'' aktívan támogatta a szerzetesrendeket, főként a [[Cluny apátság|cluny]]i kongregációt, amelynek fő célja volt, hogy megreformálják az egész kontinens erkölcsét, társadalmi rendjét. Ennek megvalósítását az egyház alapvető megújításában látták. Követei által a pápai hivatal minden [[Kereszténység|keresztény]] udvarral jó kapcsolatokat tartott fenn, és ha Alberik engedélyezte, akkor ''Márton'' bizonyos politikai lépésekre is kész volt. Ez azonban ritkán esett meg. Azt mégsem lehet elmondani, hogy nem hagyott semmi jelentőset az utókorra. Egyrészt támogatta az egyházi reformokat, amivel egy később kiteljesedő folyamatot tett elfogadottá magas körökben. Itáliaszerte templomépítésekbe fogott, és sok szent hely újult meg regnálása idején. A városi szegénység is hálásan emlékezett meg ''Márton''ról, hiszen sok adományt és egyéb segítséget adott nekik. A jámbor egyházfő [[946]] [[május]]ában halt meg.

 

{{Pápa|előző=[[IX. István pápa|IX. István]]|