„Octopoda” változatai közötti eltérés

| regnum = [[Állatok]] (''(Animalia)'')

| phylum = [[Puhatestűek]] (''(Mollusca)'')

| classis = [[Fejlábúak]] (''(Cephalopoda)'')

| subclassis = [[Belsővázas fejlábúak]] (''(Coleoidea)'')

| ordo = '''Polipok''' (''(Octopoda)'')

Az '''Octopoda''' a [[fejlábúak]] (''(Cephalopoda)'') osztályába tartozó [[belsővázas fejlábúak]] (''(Coleoidea)'') alosztályának [[nyolckarú polipok]] (''(Octopodiformes)'') öregrendjnek egyegyik rendje.

Az Octopoda [[faj]]ok között is nagy méretbeli különbségek vannak, ezek azonban korántsem akkorák, mint amilyenekkel a [[Tízkarú polipok|Decapodák]] körében találkozhatunk. A legnagyobb Octopodák teljes hossza mintegy 6 méter, a legkisebbek pedig alig pár centiméter hosszúak. Az OctpodákOctopodák - szemben a Decapodákkal - mindig zömök [[test (biológia)|testűek]], zsák formájúak. Karjaik olykor igen hosszúak is lehetnek (elérhetik az 5 méteres hosszúságot), és rendszerint sokkal mozgékonyabbak, mint a Decapodáké. Az Octopoda név fejezi ki, hogy nyolc karjuk van. Egyes [[nem (rendszertan)|nemeknél]] megtalálható a karok közötti bőrlebeny, vitorla (''(velum)''). Jellegzetesek az Octopodák [[tapadókorongok|tapadókorongjai]] is, ugyanis mindig széles alappal ülnek a karokon, tehát egyetlen fajuknak sincs nyeles tapadókorongja, de fogazott gyűrű sem található külső peremükön. Ezért mindennemű sima tárgyhoz rendkívüli erővel tud tapadni. A Decapodákra oly jellemző úszókat az Octopodák körében csak a legősibb képviselőiken találunk, legtöbb csoportjuk körében már nincs testuszony.

Az Octopodákat két [[alrend]]be soroljuk. Rendszerezésükben a karokon lévő [[cirrusz]]ok, az úszók és világítószervek, valamint a [[tintazacskó]] jut szerephez, minthogy az említett szervek egy részükön megvannak, más részükön pedig hiányzanak. Két rendjük ismertetése során csak a legjellegzetesebb [[családok]]nak, ill.illetve ezek ismertebb képviselőinek tárgyalására szorítkozunk.

E csoportba többnyire kicsiny, 20 cm-nél kisebb [[állatok]] tartoznak. Jellegzetességük, hogy nagy kartölcsérük van, a karjaikon pedig nemcsak tapadókorongok, hanem sorokba rendeződött cirruszok is ülnek. Tintazacskójuk hiányzik.<!--Világítószervük sincs, holott valamennyi fajuk a mély[[tengerek]] lakója. lentebb meg az van, hogy van lámpásuk. Tessék eldönteni, melyik az igaz.-->

Feltűnő jellegzetességük, hogy testükhöz képest hosszú karjaikat bőrlebeny köti össze, ezért kartölcsérük nagy méretű. A kicsiny, teljes hosszúság egyharmadánál is rövidebb test hátul kúpszerűen kihegyesedő vagy lekerekedő. A tölcsér kicsiny, ezért az úszásukat nem is segíti hatásosan. Úszóik azonban szélesek , így ezekkel jól tudnak úszni. Nyilvánvaló tehát, hogy helyváltoztatásukban a kartölcsér játssza az igazi szerepet, ha az állat azt kinyítjakinyitja, majd utána nagy erővel összecsukja, a karok közül kiáramló [[víz]] taszítja az állatot, és így a medúzához hasonló mozgás jön létre. Legismertebb fajuk a ''[[Cirrothauma murrayi]]''. Ezt az állatot sokat emlegetik, mert ez az egyetlen eddig ismert polip, amely úgy alkalmazkodott a mélytengeri élethez, hogy szemei megdöbbentő módon elcsökevényesedtek, tehát az állat vakká vált. A karok igen érdekes alkatúak. A karok tövétöltövétől a hegyéig két sorban álló cirruszok mellett egy sorban elhelyezkedő tapadókorongok is ülnek. Orsó alakú nyulványainyúlványai mindegyikében egy-egy sajátos világítószervnek tartható test van. A 8 kar mindegyikén 36 lámpás található. A ''[[Cirroteuthis]]'' nem fajainak kartölcsérei rendszerint még nagyobbak, mint a ''[[Cirrothauma]]'' fajoké. Kartölcsérjük a félig kinyitott esernyőhöz hasonlít. Néhány fajuk a legkülönbözőbb [[tengerek]]ben él.

Az ''[[Opishoteuthidae]]'' család képviselőinek ugyancsak különös alakjuk van. Laposak lettek, és maga a test is csak kis dudorként emelkedik ki a palacsintaszerűen lelapult kis korongból. Ez a különös forma úgy jött létre, hogy az előbb tárgyalt fajok, ezzel a testartássaltesttartással az ajzathozaljzathoz simultak. Felülről nézve a korong közepén a kicsiny, boltozatszerűen kiemelkedő testet, ill.illetve a fejet és rajta lévő egy szempárt láthatjuk.

Az Argonautidae háza hártyavékony, olykor pergamenhez hasonló. A külső héja nem azonos eredetű a többi puhatestű héjával, ugyanis nem a köpeny, hanem a két, lebenyszerűen kiszélesedő hátoldali kar hozza létre, ezeken alakultak ki a mészanyagot termelő mirigyek. A héjban ülve, mindössze a fejét és valamennyi csápját kibujtatva, viszonylag lassan halad a nőstény. A mészhéj a ''[[Nautilus (állatnem)|Nautilus]]'' és a ''[[Spirula]]'' házához hasonló módon hidrosztatikus szerepet tölt be, minthogy a héj csúcsán kimutatható a gáz jelenléte. E sajkájából halászik az ''Argonauta'', oly módon hogy megragadja, a véletlenül a karjainak vagy érzékeny karlebenyeinek ütköző zsákmányt. A hajóspolipok, körében az [[Nemi kétalakúság|ivari dimorfizmus]], (más néven ivari kétalakúság az a jelenség, amikor egy faj hímnemű és nőnemű példányai jelentősen eltérnek egymástól testfelépítésben) egészen szélsőséges méreteket öltött. A hímek minden szaporodási időszakban egy hectocotylus-nakhectocotylusnak nevezett nyúlványt növesztenek, ebben raktározódnak ivarsejtjeik. A párzáskorPárzáskor a hímek hectocotylusa leválik, így a hím ténylegesen nem is érintkezik a nősténnyel, csupán nyúlványa, és a benne található ivarsejtek ekképpen jutnak el hozzá.

Legtöbb fajuk a partok közelében él és inkább jár és mászik, mintsem úszik. RendesenÁltalában a sziklák üregeiben és hasadékaiban tartózkodnak és onnan leselkednek zsákmányukra. Jóllehet bármely irányban tudnak mászni, mégis leginkább oldal felé szeretnek mozogni. Mozgás közben kinyujtjákkinyújtják a lábaikat, fejüket felemelik, törzsüket valamelyest a negyedik karpárra döntik, tölcsérük nyílását pedig az egyik oldalra hajlítják. Oldalvást főképpen a két középső karpár segítségével mozognak, ellenben alsó és felső karjaikat csak éppen mellékesen használják, úgy, ahogyan a terep éppen megköveteli. Ilyen módon meglehetősen gyorsan tudnak a vízbe be- és abból kijárni a búvóhelyükről. De mozgásuk részleteiben fajok szerint tetemesen eltérő. Maguktól nagyon ritkán hagyják el a vizet, azonban egyes fajok hosszabb ideig el tudnak élni a szárazon is. Ösztönük, melynek segítségével vissza tudnak találni a tengerbe, ha egy darabigdarabon elviszik őket a parttól befelé, csodálatraméltó, mert a nélkülanélkül, hogy a vizet látnák, kőgátakon keresztül egyenes irányban mennek a feléafelé. A [[Földközi-tenger]] partján még ma is azzal a névvel jelölik, amelyet még a régi görögök és rómaiak adtak nekik; a pulp, polpo, poulpe név mind a görög „polypus” szó származéka, amiamely soklábút jelent. Ezek a nemek, - a [[Polypus]] (''(régebben Octopus)'') és [[Moschites]] (''(régebben Eledone)'',) - alkotják az első családjuknak, a [[polipfélék]]nek (''(Polypidae)'') a zömét. A Octopida nem valamennyi tagjának a törzse zacskó alakú, gömbölyded s nagyon hosszú karjaik belső oldalát két sorban elhelyezkedő szívókorongok borítják. A nem leggyakoribb, legmesszebb elterjedt faja a ''[[közönséges polip]]'' (''(Octopus vulgaris)''). Színe nyugodt állapotban szürke, de ez a szín, ha az állat izgalomba jön, barnás, vöröses, sárgás, kékes, zöldes árnyalatúvá lesz, sés ezek a színek mintegy végigfolynak a testén; szinte szószerintszó szerint lehet alkalmazni azt a kifejezést, hogy elönti az epe, ami különösen akkor alkalmazható rá, ha kékes vagy zöldes árnyalat ömlik el rajta. Teste egész felső oldalát sűrű, finom szemölcsök borítják. A [[Földközi-tengerbentenger]]ben otthon van mindenütt, de sokkal messzebb is elterjedt, mert előfordul az [[Atlanti-óceán]] partjai mentén is mindenütt, azután a [[Vörös-tengerbentenger]]ben, a kelet- és nyugatindiai szigetvilágban, [[Japán]] partjain és a [[Csendes-óceán]] déli részeiben is.

**[[Óriáspolip]] (''(Enteroctopus dolfeini)'')

**[[Adams polip]] (''(O. adamsi)'')

**[[Ausztrál polip]] (''(O. australis)'')

**[[Mósusz polip]] (''(O. bimaculoides)'')

**[[Kaliforniai polip]] (''(O. californicus)'')

**[[Sárga óriáspolip]] (''(O. macropus)'')

**[[Margit-polip]] (''(O. marginatus)'')

**[[Atlanti-óceáni polip]] (''(O. rubescens)'')

**[[Közönséges polip]] (''(O. vulgaris)'')