„Appu és két fia” változatai közötti eltérés

Egy reggel Appu felkelt, magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napisten templomába, akit egy későbbi részletben [[Szippar]] napistenének nevez a szöveg (aki tehát a [[sumerek|sumer]] [[Utu]] vagy az [[akkádok|akkád]] [[Samas]]). A Napisten letekintett az égből, meghallgatta Apput. Appu elpanaszolta, hogy vannak szarvasmarhái, juhai, drágaságai, de nincsen gyermeke. A Napisten azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, igyon és aludjon, alvás után pedig legyen együtt a feleségével. És akkor kap egy isteni fiút. Appu hazatért, a Napisten az égben összetalálkozott a [[Tarhuntasz|Viharistennel]]. A Viharisten szintén panaszkodott a Napnak, hogy őt már kevéssé tisztelik az emberek. Dühösen beszélt, és húgához, a [[ninive]]i [[Istár]]hoz hasonlította magát, aki Ninivében (^URU''ni-nu-u̯a'') megbecsült királynő, nem gúnyolják, kenyeret, húst és sört áldoznak neki.

 

 

Újabb tíz hónap múlva még egy fia született, ezúttal a Napistentől, ennek az „Igaz” nevet adták (^mNÍG.SI.SÁ-''an'', hettita ejtése valószínűleg ''Ḫandanza''). Appu fiai gazdagságban nőttek fel, de „Rossz” saját részt akart a vagyonból, kikérte a részét. Mikor a szülők elmentek (és/vagy meghaltak?), a vagyon felosztásakor az „Igaz” nevű rosszul járt: gyakorlatilag csak egy sovány tehenet kapott az ekéje mellé. A Napisten azonban megnyugtatta a fiút, hogy a tehénnel jobban járt, mint a testvér az ökörrel. Így is lett, a tehén tíz hónap múlva bikaborjút hozott a világra, amelyik felnövekedvén elbírta az ekét. Az első tábla itt véget ér, és a történet innen homályos, többféleképpen értelmezhető.