„Klamarik János” változatai közötti eltérés

A [[Vallás- és Közoktatási Minisztérium]]ba került és ott osztálytanácsos, majd miniszteri tanácsosként a középiskolai oktatás kérdéseivel foglalkozott ([[1883]]–[[1897]]). A magyarországi középiskolák 1883-as középiskolai törvénynek ([[Trefort-törvény]]) megfelelő újjászervezésében szerzett nagy érdemeket (a középiskolák új kerületi beosztása, adminisztrációjuk szervezése, az autonóm felekezeti középiskoláknál a felügyeleti jog gyakorlásának körülírása, az állami [[tanterv]]ek és a rájuk vonatkozó utasítások megállapítása, az összes autonóm felekezeti középiskola tantervének revíziója, a köziskolai oktatásnak a [[görög nyelv]]re vonatkozó reformja, az [[érettségi]] vizsgálati eljárás szabályozása, az autonóm felekezeti középiskolák érettségi vizsgálataira kiküldött kormányképviselők számára készült utasítás, a középiskolai rendtartás, az autonóm felekezeti középiskolák fegyelmi szabályzatának revíziója, az iskola-orvosi intézmény életbeléptetése, az összes tankönyvek revíziója, a nem magyar ajkú gimnáziumok számára új tankönyvek készíttetése, az iskolai építkezések- és felszerelésekre vonatkozó szabályok, [[internátus]]ok fejlesztése, az iskolai alapok jogi és vagyoni viszonyainak rendezése, a felekezeti tanárok javadalmazásának emelése s a nem állami tanárok nyugdíjazása, a testi nevelés ügye, a nem állami iskolák államsegély-adási rendjének kidolgozása stb.). Többször beutazta az országot, hogy a helyszínen szerezzen meggyőződést az állapotokról. Vezetése alatt Magyarország 180 középiskolájában 70 építkezés történt és jelentősen emelkedett középiskolák javadalmazása, több helyen megtörtént a csonka középiskola teljes középiskolává fejlesztése. – A minisztériumból vonult nyugdíjba s akkor kapta az államtitkári címet (1897).<br />

 

 

==Műveiből:==