„Erdélyi szász nyelv” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kimaradt a lábjegyzetes hivatkozás, remélem jól írom be |
|||
10. sor:
[[II. András magyar király|II. András]] [[1206]]-ban a [[karakó]]i, [[magyarigen]]i és [[romosz]]i szászoknak tehermentesítő kiváltságokat adott, ő említi először ''Saxones'' név alatt őket. Egy néhány évvel korábbi pápai oklevélben ''Flandrenses''-nek hívják őket, ami arra enged következtetni, hogy néhány csoport eredete Németalföldre megy vissza, ami akkoriban a Német-római Birodalom része volt.
A [[16. század]]ban [[Johannes Honterus|Honterus János]] lutheránus lelkész, akit komolyan foglalkoztatott a szászok eredete, vizsgálatában kitért a nyelvükre is. [[Sebastian Münster]] [[svájc]]i földrajztudós és humanista segítségét kérte ebben. Honterus a [[Rajna]] menti vidékeken vélte a szászok őshazáját és nem is tévedett. Münster alátámasztotta feltevését, miután a szász nyelvet vizsgálva
Andreas Scheiner az erdélyi szász nyelvet a német irodalmi nyelvvel állítja szembe és hagyatkozik [[Georg von Reicherstorffer]]nek, I. Ferdinánd követének elemzésére, aki külön kitért a szászokra. Reicherstorffer szerint az erdélyi szászok a ''lingua Saxonicá''-t beszélik, amely eltér az irodalmi némettől és a [[köln]]i nyelvjárásból ered. Reicherstorffer talán állást akart foglalni azzal az állítással szemben, amit Honterus is képviselt, hogy a szászok Nagy Károly korabeli [[gótok]] utódai és nem német telepeseké. A némileg történetietlen szász-gót elméletet [[Beatus Rhenanus]] [[schlettstadt]]i nyelvész is képviseli, aki szerint azonban Tiberius császár telepítette őket az ókori [[Dacia (római provincia)|Daciába]]. Az elméletet szász nacionalisták a magyarokkal szemben még a 20. században is hallatták, ma már azonban a szászok elfogadják, hogy nem ókori eredetű népcsoport. Abszurd elméletek azonban a szászokkal szemben is születtek, amely épp az őshazából jött: eszerint a szászok olyan német gyermekeknek a leszármazottai, akiket egy boszorkánysággal foglalkozó férfi rabolt el [[Hammeln]] városából ([[Braunschweig]]) és vitt a messzi, félelmetes Erdélybe 1282-ben. Egy [[würzburg]]i jezsuita (talán az evangélikusok elleni rosszindulatból) is ezt állította, aki szerint érdekes, hogy pont ekkor ismeretlen nyelvet beszélő gyermekek tűnnek fel Erdélyben, mikor Hammelnben megtörténik a gyermekrablás.
[[Johannes Tröster|Tröster János]]
A következő évszázadokban aztán elindult a szász nyelv alapos vizsgálata Erdélyben és külföldön egyaránt. A legfontosabb hazai nyelvészek [[Roth János]], [[Wolff János]] és [[Keintzel György]] voltak. Az irodalom tekintetében [[Valentin Frank|Frank Bálint]] (17. század), [[Josef Filtsch]], [[Heinrich Melas]], vagy [[Otto Piringer]] jeleskedtek szász nyelven.
A szász nyelvterület a [[19. század]]ban kezdett el lassacskán zsugorodni. Az első világháború előtt a magyarosítással néztek szembe a szászok, amin azonban ők még könnyen túltettek magukat, de az első világháború után a még keményebb románosítással kellett számolniuk, noha a szászok 1918-ban még üdvözölték Erdély Romániához csatolását. A Romániára mindig jellemző rossz gazdaság és életszínvonal miatt sok szász már ekkoriban Németországba vándorolt. A második világháború után német nemzetiségük okán a szovjetek és a román kommunisták elkezdték tömeges deportálásukat (de még így is negyedmillió szász maradt Erdélyben), de még a [[Nicolae Ceaușescu|Ceaușescu-rezsimtől]] is sokat kellett szenvedniük, amely 1989-ben odáig ment, hogy a szász településeket földig akarta rombolni, hogy megszabadulhasson a nem kívánatosnak számító nemzeti kissebségtől ([[falurombolás]]). Az [[1990-es évek]]ben még közel 60 ezer szász élt Erdélyben, míg a népesség többi nagyobb része már külföldön. A következő években még tovább csökkent a számuk, mert az áldatlan állapotokat megelégelve újabb tömegek hagyták el a Szászföldet.
== Jellegzetességei ==
|