„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés

a
→‎Más nyelvekben: A románban sem analitikussá vált, hanem csak lekopott a -re végződés. (És a spanyolban is létezik az "a" elöljárós alak, csak ott felszólító jellegű: ¡a cantar! = énekelni!
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.3.48.131 (vita) szerkesztéséről Luckas-bot szerkesztésére)
a (→‎Más nyelvekben: A románban sem analitikussá vált, hanem csak lekopott a -re végződés. (És a spanyolban is létezik az "a" elöljárós alak, csak ott felszólító jellegű: ¡a cantar! = énekelni!)
 
* A latinban hat főnévi igenév létezik, három cselekvő és három szenvedő; jelen, múlt és jövő idejű. Ezen kívül főnévi igenév jellegű a [[gerundium]] és az ún. [[supinum]] is (tulajdonképpen célhatározói főnévi igenév).
* Az [[újlatin nyelvek]]ben a főnévi igenév az igék szótári alakja, többnyire ''-r(e)'' végződéssel – kivétel a [[Román nyelv|román]], ahol analitikusez alakkáa váltvégződés lekopott (pl. lat. ''cantáre > cântá'', lat. ''férvere > fiérbe)'', illetve igenévi funkcióban az ''a'' elöljáró vezeti be: ''a cântá'' ’énekelni’ (ugyanez megvan a spanyolban is, csak ott felszólító értelmű: ''¡a dormir!'' ’aludni!’). Létezik ezen kívül egy ún. összetett (vagy múlt idejű) főnévi igenév is, amely a cselekvés vagy történés befejezett voltára utal; képzése segédigével (ez általában a latin ''habere'' folytatása) és a múlt idejű [[melléknévi igenév]]vel történik. Példák: [[Olasz nyelv|olasz]] ''cantare'' ’énekelni’ és ''avere cantato'' ’korábban énekelni’, [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''cantar'' és ''haber cantado'', [[Francia nyelv|francia]] ''chanter'', [[Román nyelv|román]] ''a cânta'' stb. Az igék a főnévi igenév végződése szerint több – általában három, gyakorlatilag kettő és négy közötti számú – ragozási csoport valamelyikébe tartozhatnak.
* Az [[Angol nyelv|angolban]] az alakja analitikus: ''to sing''; a [[Német nyelv|németben]] a végződése ''-en'', például ''haben''. Létezik passzív és előidejű megfelelője is, az angolban például ''to be sung, to have sung, to have been sung.''
* A [[szláv nyelvek]]ben a főnévi igenév végződése általában ''‑t'' vagy ''‑ty;'' az újlatin nyelvekhez hasonlóan több ragozási csoport létezik.