„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.3.48.131 (vita) szerkesztéséről Luckas-bot szerkesztésére |
a →Más nyelvekben: A románban sem analitikussá vált, hanem csak lekopott a -re végződés. (És a spanyolban is létezik az "a" elöljárós alak, csak ott felszólító jellegű: ¡a cantar! = énekelni! |
||
22. sor:
* A latinban hat főnévi igenév létezik, három cselekvő és három szenvedő; jelen, múlt és jövő idejű. Ezen kívül főnévi igenév jellegű a [[gerundium]] és az ún. [[supinum]] is (tulajdonképpen célhatározói főnévi igenév).
* Az [[újlatin nyelvek]]ben a főnévi igenév az igék szótári alakja, többnyire ''-r(e)'' végződéssel – kivétel a [[Román nyelv|román]], ahol
* Az [[Angol nyelv|angolban]] az alakja analitikus: ''to sing''; a [[Német nyelv|németben]] a végződése ''-en'', például ''haben''. Létezik passzív és előidejű megfelelője is, az angolban például ''to be sung, to have sung, to have been sung.''
* A [[szláv nyelvek]]ben a főnévi igenév végződése általában ''‑t'' vagy ''‑ty;'' az újlatin nyelvekhez hasonlóan több ragozási csoport létezik.
|