„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Más nyelvekben: A románban sem analitikussá vált, hanem csak lekopott a -re végződés. (És a spanyolban is létezik az "a" elöljárós alak, csak ott felszólító jellegű: ¡a cantar! = énekelni! |
|||
5. sor:
A [[Magyar nyelv|magyarban]] hagyományosan a ''‑ni'' végződésű alakot nevezik így, noha nem toldalékolható főnévként, és nem is tudja betölteni annak a tipikus szerepeit. Példák: „''énekelni'' jó dolog” (mi jó dolog? – főnévi jelleg); „szeret ''énekelni''” (mit szeret? – tárgy); „''énekelni'' ment” (célhatározó); stb.
A fentiek nyomán az ''‑ás/‑és'' végű alakot (pl. ''éneklés'') is felvetették ilyen értelemben, amellyel az előbbi alak gyakran felcserélhető, és a tipikusan főnévi toldalékokat is felveheti, a hiányzó funkciókat is kifejezheti (pl. ''énekléshez, énekléssel, éneklésnél''), miközben igei jelentését változatlanul őrzi. Hátránya, hogy nem teljesen produktív, ill. időnként [[szókészlettan|lexikális]] kivételei akadnak: a ''táncolás, dolgozás'' szavak helyett például a ''tánc, munka'' szavakat használjuk, míg ''táncolni, dolgozni'' alakjaik szabályosak. Ezek azok az esetek, amikor eleve főnévből képzett igével állunk szemben, aminek visszafőnevesítése nem áll összhangban a nyelvérzékkel.
A ''‑ni'' végű főnévi igenévnek ritka (de például a [[portugál nyelv|portugálban]] vagy a [[török nyelv|törökben]] is meglévő) jellemzője, hogy ragozható: ''énekelnem, énekelned, énekelnie'' stb. – ezek az alakok személytelen ragozású segédigék mellett használatosak (''kell, szabad'' stb.).
| |||