„Török háborúk Magyarországon” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Buda –> Buda (történelmi település) |
||
46. sor:
{{Bővebben|Habsburg–török háború (1540–47)}}
[[Fájl:Suleiman2.jpg|bélyegkép|balra|300px|[[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] török szultán.]]
Szapolyainak időközben fia született, akit [[II. János magyar király|János Zsigmond]]nak neveztek el apja és nagyapja, a lengyel király után. Épp ezért a király megváltoztatta korábbi döntését és őt jelölte ki utódjául. A csecsemő gyámjai [[Török Bálint]] [[zászlósúr]] és [[Fráter György]] ''(György barát)'' [[várad]]i püspök lettek. A püspök eléggé ravasz politikusnak bizonyult, aki a török mellett kötelezte el magát, de közben az ország egyesítését próbálta elérni. Mivel a váradi békében foglalt pontokat nem teljesítették a magyar rendek, Ferdinánd dühében sereget küldött [[Buda (történelmi település)|Buda]] elfoglalására kétszer is. A második alkalommmal már Szulejmán hadai vonultak ellene és vereséget mértek az osztrákokra, elűzve őket a főváros alól. A szultán ekkor rájött, hogy az a magyar csoport, melyet ő támogatt nem elég erős, sőt nem is megbízható, ezért elkezdte az ország tényleges megszállását. Budáról kicsalta az őrség jó részét és a magyar vezetőket a csecsemő királlyal és anyjával [[Izabella magyar királyné|Izabella királyné]]val. Ott tudatta a királynéval, hogy Budát ''„védnökségébe”'' veszi, neki pedig meghagyja [[Erdély]] és a [[Tiszántúl]] kormányzását évi adó fejében. Mialatt a fogadás tartott, a janicsárok ügyesen besompolyogtak a várba, az őrséget ártalmatlanították és kitűzték a lófarkas zászlókat a vár ormaira. (Lásd: [[Buda török kézre kerülése]].) Szulejmán erős őrséget hagyva Budán és [[Pest]]en elvonult, [[Török Bálint]]ot pedig magával vitte rabláncon [[Isztambul]]ba, hogy eszközként használhassa fel később a magyarok ellen.
Fráter György is rádöbbent, mennyire helytelen úton járt, s ezúttal minden erővel próbálta egyesíteni az országot, aminek területébe ékként hasított az új hódoltság. [[1541]] végén a [[gyalui egyezmény]]ben Izabella hajlandó lett volna átadni Erdélyt, de miután Ferdinánd nem tudta visszafoglalni Budát, az erdélyiek visszatértek a szultán hűségére. A szultán fő hadereje [[1543]]–[[1544]]-ben alaposan kiszélesítette a hódoltságot. A további nagyszabású terjeszkedést meggátolta a [[Perzsa Birodalom|Perzsiával]] vívott háború, de a helyi török csapatok is folytatták a hódításokat.
143. sor:
[[1678]]-ban viszont [[Thököly Imre]] állt az élükre, aki a kuruc sereggel a [[Garam]] vonaláig tört előre, elfoglalta a bányavárosokat és ott saját pénzt veretett. Adó fejében [[Felső-Magyarországi Fejedelemség|Felső-Magyarország]] urának ismeri el a török, s seregeit oszmán és tatár segélyhadak egészítik ezentúl ki. A ''„kuruc király”'' ezzel azonban az országot már négy részre osztotta, s Erdély is aggódva figyeli lépéseit, mert Apafi és kancellárja [[Teleki Mihály]] úgy vélik, hogy Erdély fejedelme is akar lenni.
[[Fájl:Benczur-budavar.jpg|bélyegkép|jobbra|360px|[[Buda (történelmi település)|Buda]] visszafoglalása [[1686]]-ban. [[Benczúr Gyula]] festménye.]]
=== A török kiűzése ===
| |||