„IV. Kónsztantinosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

| uralkodás_kezdete = [[668]]. [[szeptember 15.]].

| uralkodás_vége = [[685]]. [[szeptember 14.]].

| halálozási dátum = [[685]]. [[szeptember 14.]]. {{életkor-holt|652|0|0|685|9|14}}

'''IV. Kónsztantinosz''' ([[652]] – [[685]]. [[szeptember 14.]]), ({{görögül|Κωνσταντίνος Δ'}}, uralkodott [[668]]. [[szeptember 15.]] – [[685]]. [[szeptember 14.]]) a [[Bizánci Birodalom]] császára, [[II. Kónsztasz bizánci császár|II. Kónsztasz]] és Fauszta elsőszülött fiúgyermeke volt. Uralkodásának legjelentősebb eredménye, hogy sikerült megállítani a [[iszlám|muszlim]] [[arabok]] előretörését.

Míg atyja a nyugati tartományokat járta, az [[Ali kalifa|Alit]] legyőző és uralmát megszilárdító [[I. Muávija]] [[kalifa]], aki addig [[szíria]]i helytartóként tartotta rettegésben [[Anatólia]] és a [[Földközi-tenger]] vidékét, [[663]]-ban felújította rabló-pusztító portyáit [[Kis-ÁzsiaAnatólia]] belsejében, és az [[Égei-tenger]]en is egyre közeledett Kónsztantinoszápoly felé. [[Ciprus]], [[Rodosz (sziget)|Rhodosz]] és [[KószKosz]] után [[KhioszHíosz]] és [[670]]-ben [[Küzikosz]] félszigete is arab kézbe került, míg a szárazföldi hadak nemegyszer egészen [[KhalkédónKadıköy|Khalkédónig]]ig jutottak a [[Boszporusz]] ázsiai partján. A főváros veszélyben volt. Hogy mozgásterét szélesítse, [[672]]-ben még [[İzmir|Szmürna]], illetve [[Lükia]] és [[Kilikia]] meghódításáról is gondoskodott.

A fő csapás [[674]]-ben indult el. Ezen a nyáron félelmetes nagyságú szaracén flotta kezdett az erős falakkal védett főváros ostromába, és miután őszre visszavonult Küzikoszba, a következő nyáron ott folytatták a támadást, ahol előbb abbahagyták. A tengeri háború [[678]]-ban ért véget, amikor is a nagy veszteségekre való tekintettel az arab hajóhad elhagyta KónsztantinoszápolyKonstantinápoly vizeit. Nem kis szerepe volt ebben a szíriai származású építész, [[Kallinikosz]] találmányának, a [[görögtűz]]nek, amellyel heves, olthatatlan tüzet tudtak okozni a bizánciak támadóik hajóin.

Az arabok első megállítása világtörténelmi jelentőségű esemény volt. Hatására még az [[avarok|avar]] [[kagán]] és a [[balkán]]i [[Szláv népek|szlávok]] uralkodói is békét kértek Bizánctól. Csakhogy ekkorra már nem ők voltak a legveszélyesebb tényezők a térségben, hanem a megjelenő [[bolgárok|bolgár]]-[[törökök]]. A [[7. század]] elején a bolgárok és onogurok törzsszövetsége a [[Kaukázus]] északi lejtőin élt, barátságban [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosszal]], azonban a [[Kazár Birodalom]] kiépülése miatt szétszéledt a több nép. [[Aszparuh bolgár kán]] vezetésével egyik csoportjuk a 670-es évekre érkezett a [[Duna]] vidékére, és félő volt, hogy újból pusztításba kezd az egy ideje sikeresen megbékített Balkánon.