„Atlanti tőkehal” változatai közötti eltérés

Az atlanti tőkehal nyugatonlegfőbb elterjedési területe az Észak-[[Atlanti-óceán]] és a [[Jeges-tenger]]. Nyugaton az [[Ungava-öböl]]től és [[Új-Fundland]]tól az [[Észak-Karolina|Észak]]-Karolináigi [[Hatteras-fok]],ig; keleten pedig a [[Barents-tenger]]-i [[Spitzbergák]]tól és [[Medve-sziget]]től délre a [[Vizcayai-öböl]]ig honos. A hal [[Grönland]] és [[Izland]] körül is gyakori.

AzEnnek atlantia tőkehalhalnak a teste megnyúlt, áramvonalas, feje erőteljes, hosszú. [[Szem]]ének átmérője rövidebb, mint a szájnyílás oldalról nézve. [[Felső állcsont|Felső állkapcsa]] előreugrik, állán erőteljes tapogatószál látható. Oldalvonala a 2. hátúszó alatti részig ívben görbült, azután egyenesen folytatódik. Három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő hátúszójának széle lekerekített. Hossza az [[Atlanti-óceán]] északnyugati részén maximum 2 [[méter]], súlya 95-96 [[kilogramm]], míg az [[Északi-tenger]]ben hossza 80 centiméter körüli (6-10 [[év]]es korban). 31-74 centiméteresen számít felnőttnek. Háti része barnás, zöldes vagy szürkés. Oldalai világosabbak vagy ezüstösek.

Az atlanti tőkehal a parti vizektől 600 méter mélységig (esetenként mélyebben is, de leginkább 150-220 méter között) fordul elő, a tengerfenék közelében és a nyílt vízben egyaránt. A fiatal halak gyakran sekély vizekben tartózkodnak, ahol bőven van tengerinövényzet, kavicsok és rések, ahová elbujanak a ragadozók elől. A legtöbb törzs ívása [[tavasz]]ra esik (4-6 [[Celsius-skála|Celsius]] fokos vízhőmérsékleten). Az atlanti tőkehal a tengerfenék apró állataival táplálkozik, néha saját fajtársát is felfalja. Nem vándorol élőhelyétől 200 kilométernél távolabbra.