„Vend nyelv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírás javítása kézi botszerkesztéssel: más néven |
|||
418. sor:
A [[reformkor]]ban kapott egy újabb nagy lökést az irodalom, amelynek révén kialakult a világi és szépirodalom is a vend nyelvben. Ez [[Kossics József]] érdeme, aki már kevéssé foglalkozott szakrális könyvek és versek megjelentetésével, mindinkább a világi irodalom érdekelte. Kossics írta meg az első történelemkönyvet vendül, amelynek címe ''Zgodbe vogerszkoga králesztva'' (A magyar királyság története). A felnőtt lakosság és a gyerekek nevelésére külön etiketett állított össze ''Zobriszani Szloven i Szlovenka med Műrov i Rábov'' (Művelt szlovén férfi és nő a Mura és a Rába között). Kossics még ugyan a kaj-horvát nyelvből kölcsönöz, de már jelentősen közelít a vend nyelvhez nagyon hasonlító stájer nyelvjárásokon alapuló szlovén irodalmi nyelvhez. Kossics nyelvezete már a legkiforottabbnak tekinthető.
Kossiccsal egy időben zajlik [[Terplán Sándor]] munkássága, aki szintén jelentős mértékben járult hozzá a vend irodalmi nyelv bővüléséhez, miután lefordította a [[Zsoltárok könyv]]ét, kiadott több tankönyvet, illetve foglalkoztatta a Biblia teljes lefordítása is, de ebben korai halála megakadályozta. Terplán elkészítette a Nouvi Zákon harmadik kiadását. Mind ebben, mind a többi könyvében a [[Barla Mihály]] által bevezetett új betűkészletet alkalmazta. A vend irodalmi nyelv az [[1820-as évek]]től elhagyta az ''ſ, ſz'' karakterek használatát és az új ''s, sz'' betűkre tért át, jóllehet a ''zs'' hangot még évtizedekig '''z''-vel írták. Barla a műveiben az ou, ej kettőshangzók egyszerűsítésére alkalmazta ''ô'' és ''ê'' betűket. Ezt a fajta írásrendszert csak az evangélikus könyvekben használták a [[második világháború]] végéig, a katolikusok megmaradtak a diftongusok teljes kiírásánál, habár néhány katolikus szerző, így [[Szelmár István]] és [[Zsemlics István]] használt ê, ô betűket a diftongusok leegyszerűsítésére. [[Fliszár János]] szerint ezeknek az új betűknek a bevezetésére azért volt szükség, mert ezek által több ezer magánhangzót takarítottak meg.
A katolikusok az [[1840-es évek]]től már érdeklődni kezdtek a [[Ljudjevit Gaj|Gaj-típusú]] ábécé iránt, amit rövidesen bevezettek a szlovén és horvát nyelvekben. Az [[1840-es évek|1840-es]] és [[1850-es évek]]ben a kaj-horvát nyelv a végnapjait élte és rövidesen szinte teljesen kiszorult a [[szerbhorvát nyelv]]vel szemben. Elemzők szerint ha mindez másképp alakul úgy a vend és a kaj nyelv közötti fúzió is megmarad. Emiatt a vend nyelv mindjobban a közép-szlovén nyelv felé kezdett fuzionálni.
== A vend irodalmi nyelv kettős alakulása és közeledése a szlovén nyelv felé ==
A [[18. század]] végén a Marburg ([[Maribor]]) és Luttenberg ([[Ljutomer]]) közötti területen is kialakulóban volt egy újabb regionális irodalmi változat, amely jellegét tekintve szintén rendkívül közel állt a kaj és vend nyelvhez.
== Lábjegyzet ==
| |||