|
| kép = Nápolyi László.JPG
| képaláírás = Nápolyi László (Summonte rézmetszetéről)
| ragadványnév = ''Nápolyi'' és ''il Magnanimo'' ''(bőkezű)''
| állam = Nápolyi Királyság
| megnevezés = Szicilia, Jeruzsálem és Magyarország királya
| uralkodóház = 3. [[Anjou-ház]]
| teljes_név =
| születési dátum = [[Nápoly]], [[1376]] körül
| születési hely =
| halálozási dátum = [[1414]]. augusztus 6.
}}
'''László''' ({{olaszul|Ladislao il Magnanimo di Napoli}}) ([[Nápoly]], [[1376]]. / [[1377]]. – Nápoly, [[1414]]. [[augusztus 6.]]) nápolyi király ([[1386]] – [[1414]]), Magyarországon '''Nápolyi LászlóLászlóként'''ként ismert, [[II. Károly magyar király|Kis Károly]] magyar és nápolyi király fia, magyar trónkövetelő és ellenkirály. Nápolyban apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. A nápolyi [[Anjou-ház]] utolsó nagyreményű alakja. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete szorosan összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével. Hadjárataiban [[Róma]] és vele egész Itália megszerzésére és egyesítésére irányuló törekvés figyelhető meg. Magyarországon hosszú ideig jelentős párttal rendelkezett. 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] magyar királlyá koronázták. Az eddigi tevékenysége – magyar királyi cím felvétele, a főrendek levélben történő megkeresése, dalmát-horvát bánok kinevezése, adományozások, amnesztia hirdetése – valójában csak jogcímének és délvidéki pártjának fenntartására szolgált, mely a [[Zsigmond magyar király|Zsigmonddal]] szemben feltörő elégedetlenség miatt néhány esetben – [[Lackfi család|Lackfiak]] 1396. évi balsikerű fellépése – ennél nagyobb látszatot keltett. Az 1403. évi sikertelen fellépése után, felismerve a két királyság egyesítésének – már elődei által is megtapasztalt – problémáit, érdeklődése teljesen [[Olaszország történelme|Itália]] felé fordult. A már [[I. Johanna nápolyi királynő|Johanna]] alatt bomlásnak indult [[Délkelet-Európa|balkáni]] – és később magyar – területeket jogai átengedésével és eladásával, céljai elérésére használta. Magyarországi kísérlete egyben a magyar [[Anjou-kor]] végét is jelentijelentette, a győztesek által írt hazai történelem a személyét és beavatkozását is homályos, kedvezőtlen színbe burkolta. Jellemét, hajlamait és politikáját tekintve a ház alapítójának, [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károlynak]] vonásai ismerhetők fel benne. Hódításait utódai nem tudták megtartani.
== Származása, rokonai ==
| 