„Feketefenyő” változatai közötti eltérés

Nemzetségének többi tagjához hasonlóan az [[északi flórabirodalom]]ban honos. A [[mediterrán éghajlat|mediterrán]] és [[kontinentális éghajlat]]ú hegyvidékekre jellemző. Őshazája [[Anatólia|Kis-Ázsia]] és [[Délkelet-Európa]], de mára a [[Közép-Európa|közép-]] és [[Dél-Európa|dél-európai]] [[mészkő (kőzet)|mészkőhegységek]] száraz lejtőinek fontos erdőalkotó fájává vált. Elterjedési területe szétszórt, több kisebb-nagyobb szigetszerű előforulással, leginkább összefüggő a [[Balkán-félsziget]] nyugati részén. A mérsékelt övi lomberdős tájakon főleg a kiemelkedő szirteken, meredek lejtőkön, kopárokon jelenik meg.

A [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] a [[Déli-KárpátokbanKárpátok]]ban ([[Domogled-hegység]], [[Herkulesfürdő]] környéke) őshonos. [[Magyarország]] határain belül nem őshonos; a [[19. század]] végén kezdték telepíteni kísérleti jelleggel és elsősorban a [[talaj]] védelmére (a kopár hegyoldalak [[erózió|eróziójának]] megakadályozására és a meszes homoktalajok[[homok]]talajok megkötésére). Mivel várakozáson felül beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egyre inkább fájáért ültették, eleinte csak a dolomitkopárok[[dolomit]]kopárok erdősítésére, majd az alföldi[[alföld]]i homokra is. A telepítés két nagy hulláma az [[1950-es évek|1950-es]] és az [[1970-es évekbenévek]]ben volt. Nagy, elegyetlen, tájidegen erdői számos ökológiai[[ökológia]]i és [[természetvédelem|természetvédelmi]] problémát okoznak.