„Szarv” változatai közötti eltérés

Fejlődését tekintve a szarv a kültakaró módosult képlete, hámeredetű módosult bőrképlet. Csontos alapja a homlokcsont üreges ''szarvnyúlvány''a, amit ''szarvcsap''nak is neveznek. A szarvnyúlványt nyálkahártya borítja, kívülről elszarusodott anyagú ''szaruhüvely'' vagy ''szarvtömlő'' borítja. A szaruhüvely a fejbőr bő vérellátású kötőszövetéből képződik, amit generatív gyűrűnek neveznek. A szarv az egyed élete során folyamatosan növekszik (átmérője a szarv tövénél és a szarv hossza). A szarv nem ágazik el, de csavarodhat.

 

 

Az iparban az ökörszarv csak másodrendű szerepet játszik; sokkal becsesebbek a dél-amerikai, csúcsokon majdnem egyharmadig fekete, egyéb helyeken fehér, igen szilárd állományú, tiszta és áttetsző nagy szarvak. A magyar ökör szarvai szürkék, zöldesek vagy feketések fehér keverékkel; az ír tulokéi világos színűek és a feldolgoztatáskor átlátszókká válnak. A [[Vízibivaly|bivaly]] szarvai keményebb összeállásúak, állományuk finomabb, színük sötétbarna vagy feketés és csiszolva fénylenek. A kecskék, juhok, zergék stb. szarvai sokkal kisebb értékűek. A szarv hegyes, tömör csúcsát legfőképpen az esztergályosok, az üreges részt pedig a fésűsök dolgozzák fel. A nyers szarvat 2-6 hétig hideg vízben áztatják s aztán szilárd tárgyhoz való ütögetéssel szabadítják meg a csontcsaptól. Ezután lefűrészelik tömör végét, az üreges részt pár napra megint hideg vízbe, majd néhány órára forró vízbe helyezik és hevítés után hosszában ketté vágják. További hevítés után a szaruállomány könnyen lelapítható s ekkor lemezeit meleg vaslemezek között préselik fokozatos nyomás alatt. A vízben való lágyítás után e szarulemezek hasonlítanak a nyers anyaghoz s így kerülnek a kereskedésbe. Ha átlátszóbbá akarják tenni, akkor széntűz felett puhítják, a foltoktól és rostoktól megtisztítják, majd két napig hideg, pár óráig meleg vízben lágyítják, olvasztott [[faggyú]]ba mártják, melegített vaslemezek között rétegezik és erős nyomásnak teszik ki. A szarulemezek hasíthatók és vékony lemezekre fűrészelhetők. A kisebb lemezek nagyobbakká forraszthatók nyomás alatt s ugyancsak nyomás útján rudak is előállíthatók. A szaru csiszolására rendesen horzsolókövet, csiszolóvásznat stb. használnak. A szaru feldolgozásánál keletkezett hulladékot [[trágya|trágyának]] és a vérlúgsógyárakban használják; de ismét eggyé önthetik és szaruanyag gyanánt értékesíthetik. Ha a szaruállományt állandóan puhává és hajlékonnyá akarják tenni, akkor tíz napig 1 liter víz, 3 liter sósav, 2 liter faecet, 5 kg csersav, 2 kg borkő és 2,5 kg kénsavas cinkoxid keverékében áztatják. A pácolásnál és festésnél különböző anyagokat és eljárásokat alkalmaznak; a feketére festéshez 120 g kénesőből, 120 g sósavból és 500 g vízből álló keveréket készítenek, ebben 12 óráig állni hagyják, majd kimossák, 1-2 óráig 15 g kénmáj, 500 g víz keverékébe helyezik s aztán jól megmossák. A szín azonban csak felületes. Ha a békateknőhöz hasonlóvá akarják tenni, akkor néhány órára 1 rész sósav és 3 rész víz 30-38 °C-os keverékébe helyezik, helyenként 2 rész szódából, 1 rész égetett mészből és 1 rész miniumból készített tömeggel borítják be, 10-15 perc múlva kimossák, megszárítják, majd ismét 4 rész berzsenyoldatból, 1 rész nátronlúgból készített fürdőben mossák meg, aztán 10-12 óra multán megszárítják és csiszolják. Hogy fémes fényt nyerjen, klórcinkbe, krómsavas cinkoxidba, klórrézbe, krómsavas rézoxidba mártják, amelyek neki különböző szineket adnak, valamennyit azonban a jódkálium pirossá változtatja.