„VII. Károly francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Irodalom: DEFAULTSORT AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bor –> Bor (ital) |
||
85. sor:
A fegyverszünet lejártát követően a bretagne-i [[Fougères]] egy angoloknak dolgózó zsoldosvezér általi, [[1449]]. [[március 24.|március 24]]-án történt elfoglalása volt az ürügy az új támadásra. Három francia sereg tört Normandiára három különböző irányból, és a városok sorra kapituláltak. Károly csapatainak előrahaladása olyan gyors volt, hogy a helyi angol parancsnok, [[Edmund Beaufort|Somerset hercege]] képtelen volt ellenállni. Rövidesen a tartomány központja, [[Rouen]] is kapitulált, és a francia király [[november 10.|november 10-én]] diadalmenetben vonult a városba. Az angol ellentámadási kísérletet [[III. Arthur de Bretagne|Richemont marsall]] ágyúi hiúsították meg [[1450]]. [[április 15.|április 15-én]], és augusztusra [[Cherbourg]] visszavételével teljesen sikerült megtisztítani a tartományt VI. Henrik csapataitól.
Normandia után [[Guyenne]]-re került sor. [[Bordeaux]] [[1451]]. [[június 30.|június 30-án]], [[Bayonne]] pedig [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] kapitulált Dunois előtt, de mivel a vidék [[
Kisebb-nagyobb tengeri portyákra, kalózakciókra ezután még többször sor került (például angol részről [[Ré (sziget)|Ré]], francia részről [[Sandwich]] és [[Wight]] szigete ellen) és mindkét fél partvidékén állandó volt a készültség, de Franciaország sokat szenvedett földjén már béke honolt. [[1455]]-ben Angliában kitört a [[rózsák háborúja]], ami hosszú időre kiiktatta az angolokat a veszélyforrások közül. Az utolsó komolyabb támadásra csak [[1475]]-ben került sor, a régi követeléseket felelevenítő [[IV. Edward angol király|IV. Edward]] hadjárata azonban hamvába halt. Bár a felek fegyverszünetet kötöttek, a trónigényről még sokáig nem mondtak le [[London]]ban.
| |||