„Kálium-klorid” változatai közötti eltérés

3 290 bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
Címke: gyanús ip
| Colspan = 2| Forrás:<br />Burgess, J. ''Metal Ions in Solution''<br />(Ellis Horwood, New York, 1978)<br />ISBN 0-85312-027-7
|}
 
Az eddigi szöveg s következő:
 
==Elővigyázatossági tanácsok==
A kálium-klorid nagy adagban halálos (bár ez a gyógyszerek nagy többségére elmondhatü). Valódi veszélyessége a szűk terápiás tartomány, azaz a magas ED(50)/LD(50) hányados, valamint a könnyű hozzáférés. Szájon át a szervezetbe kerülve a halálos adag 2500&nbsp;mg/testsúly-kilogramm. Intravénásan 100&nbsp;mg/testsúly-kilogramm a halálos adag, ''"mely a [[szívinfarktus]] tüneteit okozva szívmegálláshoz vezet. Ezután pedig nyom nélkül felszívódik a szervezetben, ezért utólag a boncoláskor nem mutatható ki, ha valakit kálium-kloriddal mérgeznek meg."''
 
Ez így nem igaz: nem kifejezetten infarktusos tüneteket produkál, bár az EKG képe valamelyest hasonlít, valójában magas szintje kamrafibrillációt okoz (amit az infarktuson kívül számtalan más doog okozhat, az áramüléstől az extrém stresszhelyzet okozta adrenalin (ill más szimpaatikus agonista anyag) hirtelen felszabadulásán át a természetes halálig bezárólag). A másik hiba: nem felszívódik a szervezetben, hanem az irreverzibilis (biológiai) halál beállta után a sejtek az oxigénhiány miatt pusztulni kezdenek, ennek egy lépése a sejtmembrán permeabilitásának növekedése az ionokkal szembern, azaz átjárhatóvá válik a sejthártya a K+ ionnal szemben. Élő szervezetben az intracelluláris K-koncentráció sokszorosa az extracelluárisnak (Na/K-ATP-áz vagy más nevén Na-K-pumpa működése maitt). Ahogy ez megszűnik, a sejtből szabadon kiáramlik a K+ ion az extracelluláris térbe, azaz a vérbe ill. az interstitiumba.
Vagyis ha halál után (már kevés idő elteltével is) bárkitől vért vesznek K-szint meghatározásra, extrém magas értéket kapnak. Vagyis ez nem diagnosztikus, különösen nem bizonyító értékű a KCl-el történ ön-, vagy idegenkező mérgezés tüneteire. Ezért ált. kórboncolás során el sem végzik.
Ha lenne olyan kis munkaigényű gyorsteszt a K-szint mérésére, mint a vércukor-szint mérők, akkor ismert akut vagy krónikus veseelégtelen ill. bizonyos hormonzavarban szenvedő betegnél (de okot keresve akár minden kamrafibrillálónál) a megkezdett újraélesztés során elvégezve az emlitett betegcsoport újraélesztési esélyei számottevően javithatóak lennnének. Ilyen mobil eszköz azonban jelenleg nem áll rendekezésre. Az erre is alkalmas ASTRUP diagnosztikai gépek pedig kórházi eszközök, nagy méretük és sfolyamatos friss ragensigényük miatt.
 
Megjegyzés a jóváhagyásra jogosult szerkesztőnek: a wikpedia nagyon nagyszerű, hasznos oldal, gyakran használom, bár fenntartásokkal, pontosan a fentihez hasonló pontatlansáok miatt.
A halálos adag a beteg korától, testtömegétől, máj- és vesefunkciójától, hidráltsági állapotától, egyéni érzékenységétől, legfőképp aszívizomzat aktuális állapotától (pl korábbi infarktus agy krónikus ischaemias szivbetegség (mindkettő jelentősen növeli mind aspontán, mind a gyógyszerrel indukált fibrillációs hajlamot. Ezért legfeljebb a per os és iv adott LD50 ill. ED50 értékeknek van tudományos értelme. És biztosak benne, hogy egy nagyszerű ütletből kiindult, színvonalas, világszerte ismert, főképp laikusok által használt enciklopédiában fel kell tüntetni, hogy a relative könnyen hozzáférhető szereknek mekkoraa a halálos dózisa? A szakemberek ki tudják deríteni gyógyszerhatástani, toxikológiai oldalakról vagy szakkönyvekről. A suicid hajlamú egyének ne innen szerezzék már be a "szükséges" információkat... Nekem ez a véleményem.
Tovbbi minden jót kívánok munkájukhoz
Mezző Zoltán
 
==Külső források==
2

szerkesztés