Kálium-klorid
Kálium-klorid | |
IUPAC-név | kálium-klorid |
Más nevek | kálisó |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 7447-40-7 |
EINECS-szám | 231-211-8 |
RTECS szám | TS8050000 |
ATC kód | A12BA01, A12BA51, B05XA01 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | KCl |
Moláris tömeg | 74,55 g/mol |
Megjelenés | fehér por |
Halmazállapot | szilárd |
Sűrűség | 1,98 g/cm³ |
Olvadáspont | 776 °C |
Forráspont | 1500 °C |
Oldhatóság (vízben) | 34,7 g/100 ml (20°C) |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | kősórács |
Veszélyek | |
EU osztályozás | nem mérgező |
Lobbanáspont | nem gyúlékony |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | a kálium vegyületei |
Azonos anion | kloridok |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kálium-klorid (KCl) egy alkálifém-halogenid, melyet a kálium és a klór alkot. Tiszta állapotban szagtalan, fehér színű, vagy színtelen kristályokat alkot. Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban széles körben alkalmazzák. A természetben megtalálható ásvány a szilvin, nátrium-kloriddal keverve pedig szilvinitet alkot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii chloridum néven hivatalos.
Kémiai tulajdonságok
szerkesztésVizes oldatban (más vízoldékony kloridion-tartalmú vegyülethez hasonlóan) megfelelő fémionnal vízben nem oldható csapadékot képez. Például:
Bár a kálium elektronegativitása kisebb, mint a nátriumé, speciális körülmények között (850 °C) a nátrium a kálium helyébe lép.
- KCl(l) + Na(l) → NaCl(l) + K(g)
A tiszta kálium előállításának ez a fő útvonala.
Ismeretlen összetételű vegyületekben előforduló KCl kimutatásához az anyagból vett mintát semleges színű lángba kell tartani, ha a láng lilára szineződik, az kálium jelenlétére utal. Erre a célra alkohol lángját célszerű használni, mert az semleges, halvány színű. A káliummal rokon nátrium lángfestése élénksárga, a kalciumé téglavörös.
Előállítás, gyártás
szerkesztésA kálium-klorid a természetben szilvin formájában található meg, a szilvinitből pedig kivonható. A salétromsav, a kálium-nitrát, vagy a sósav előállításának melléktermékeként, jelentős mennyiségben keletkezik.
Biológiai és egészségügyi tulajdonságai
szerkesztésA kálium a szervezet számára nélkülözhetetlen anyag, bevitelére legalkalmasabb a kálium-klorid. Általában ételbe keverve juttatják be a szervezetbe alacsony koncentrációban. A konyhasó helyettesítésére is alkalmazható nagyon szigorú feltételekkel és nem mindenki számára, kellemetlen, savas íze van, ezért általában konyhasóval keverve szokták használni.
A szervezetben a kálium–nátrium arány állandósága nagyon fontos, szerencsére a szervezet sokféle mechanizmussal képes ezt az arányt állandósítani, de az élelmiszerekkel bevitt túlzott nátrium mennyiségre figyelni kellene. A magas nátriumszint emelkedő vérnyomást, hiperaktivítást, kiszáradást okoz, míg a magas káliumszint süllyedő vérnyomást, izomgyengeséget és részben ezek ellensúlyozásaképpen fokozott szívműködést eredményez.
Túladagolás
szerkesztésTúlzottan nagy mennyiségű kálium elfogyasztása halálos lehet. Szájon át a szervezetbe kerülve az LD50 értéke 2,6 g/testsúly-kg patkányban, 2,5 g/testsúly-kg tengerimalacban és 1,5 g/testsúly-kg egérben. Ez azt jelenti, hogy az egyedek felénél ez a mennyiség halált okoz. Intravénásan ez az érték jóval alacsonyabb, már 30 mg/testsúly-kg[1] mennyiség is kamrafibrillációt okozva szívmegálláshoz vezet. A halál beállta után a kálium túladagolás nem kimutatható, mert a sejtekből szövetszétesés kapcsán felszabaduló nagy mennyiségű kálium mellett elhanyagolható az a mennyiség, ami a szívmegállást okozta.
Felhasználási területek
szerkesztés- a kálium-kloridot legnagyobb mennyiségben műtrágyaként használják fel, ugyanis a növények növekedési ütemét nagyban befolyásolja a talajban található kálium mennyisége
- a KCl-t a vegyipar is nagy mennyiségben használja elsősorban kálium-hidroxid és kálium előállítására.
- a gyógyszeriparban is alkalmazzák
- egyes országokban vizes oldatát a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.
Gyógyászati felhasználása
szerkesztésA kálium-klorid része a Ringer-oldatnak, mely intravénás folyadékpótlásra alkalmas sóoldat. A szervezet kálium hiányos állapotaiban (hypokalaemia) akár intravénásan vagy szájon át is a szervezetbe juttatható.
Kálium-klorid hoax
szerkesztés2011 körül az interneten megjelent és elterjedt egy rémhír, mely szerint a gyártók az étkezésre szánt konyhasót nagy mennyiségű kálium-kloriddal keverik. A hír gyors terjedésére való tekintettel a témára Takács Gábor, Fittler András és Botz Lajos a Gyógyszerészet c. szaklap 2011. júliusi számában reagált egy publikációval, melyben hét kereskedelmi termék vizsgálati eredménye alapján cáfolták, hogy tömeges „káliumszennyezésről” lenne szó.[2] 2014. szeptember 19-én azonban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal állati takarmányozásra szánt kálium-klorid felhasználásával gyártott, csökkentett nátrium tartalmú étkezési só tételek azonnali hatályú visszahívását rendelte el. Laboratóriumi eredmények alapján a termék nátrium és kálium tartalma változó, a gyártmánylap szerinti 30% helyett előfordult 10%-os és 100%-os kálium-klorid tartalom is.[3]
Fizikai tulajdonságok
szerkesztésA kálium-klorid vízben közepesen jól oldódik, kicsivel rosszabbul, mint a nátrium-klorid (konyhasó). A kálium-klorid oldatot gyakran alkalmazzák kalibráló oldatként különféle ionos oldatok elektromos vezetőképességének mérésekor.
A KCl oldékonysága különféle oldószerekben (g KCl / 100 g oldószerben 25 °C-on) | |
---|---|
H2O | 36 |
folyékony ammónia | 0,04 |
folyékony kén-dioxid | 0,041 |
metanol | 0,53 |
hangyasav | 19,2 |
szulfolán | 0,004 |
acetonitril | 0,0024 |
aceton | 0,000091 |
formamid | 6,2 |
acetamid | 2,45 |
dimetil-formamid | 0,017–0,05 |
Forrás: Burgess, J. Metal Ions in Solution (Ellis Horwood, New York, 1978) ISBN 0-85312-027-7 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fatal poisoning by potassium in human and rabbit Forensic Sci. vol. 9(1) p. 33-6, 1977.
- ↑ Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban
- ↑ Konyhasó tételeket hívatott vissza a hatóság Archiválva 2017. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, NÉBIH, 2014. szeptember 18.
Források
szerkesztés- Handbook of Chemistry and Physics, 71st edition, CRC Press, Ann Arbor, Michigan, 1990.
- N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Chemistry of the Elements, Pergamon Press, 1984. ISBN 0-08-022057-6
- http://www.food-info.net/uk/e/e508.htm