„1974-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
13. sor:
}}
Az '''1974-es Formula–1-es szezon''' volt az 25. [[Fédération Internationale de l'Automobile|FIA]] [[Formula–1]] világbajnoki szezon. [[1974]]. [[január 13.|január 13-ától]] [[október 6.|október 6-áig]] tartott.
A harmadik világbajnoki címe után visszavonult [[Jackie Stewart]], helyére [[Emerson Fittipaldi]], [[Clay Regazzoni]], [[Jody Scheckter]] és [[Niki Lauda]] pályázott. Az idény a [[McLaren]] és a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] izgalmas párharcát hozta, Fittipaldi és Regazzonival az élen. Bár Lauda kilencszer indult a pole pozícióból, csak két futamot nyert meg.
Márciusban, a Kyalami pályán tesztelés közben [[Peter Revson]], az utolsó versenyen pedig [[Helmut Koinigg]] szenvedett halálos balesetet.
A világbajnoki cím sorsa csak az utolsó versenyen dőlt el, ahova Regazzoni és Fittipaldi pontegyenlőséggel érkezett. Fittipaldi negyedik helyével megszerezte pályafutása második, a McLarennek pedig az első világbajnoki címét.
Az 1974-es évad volt az első bajnokság, amelyen futamról futamra minden versenyző állandó rajtszámmal indult (ezt az előző év közepén vezették be).
== Futamok ==
Az évadnyitó Argentin Nagydíj időmérő edzésén [[Ronnie Peterson]] autózta a legjobb időt a [[Team Lotus|Lotusszal]], Regazzoni és Fittipaldi előtt. A rajtot követően Peterson vezetett, míg Regazzoni megcsúszott, káoszt okozva ezzel. Fittipaldit a csapattárs [[Mike Hailwood]] ütötte meg, és két kört veszített, amíg szerelői autóját javították. A második helyen haladó [[James Hunt]] még az első körben megcsúszott, a második hely [[Carlos Reutemann]]é ([[Brabham]]) lett. Reutemann megelőzte Petersont a harmadik körben, a svéd pedig hamarosan kiesett fékprobléma miatt. Ennek eredményeképp két McLaren: Hailwood és [[Denny Hulme]] haladt a második és harmadik helyen. Hailwoodot Hulme, [[Jacky Ickx]] (Lotus), Lauda és Regazzoni is megelőzte, majd Ickx defektet kapott a verseny közepén. Hulme az utolsó előtti körben megelőzte a motorproblémával küzdő Reutemannt, akinek végül elfogyott az üzemanyaga a leintés előtt. A versenyt Hulme nyerte Lauda és Regazzoni előtt.
[[Kép:Brabham BT44 at Barber 01.jpg|250px|thumb|Brabham BT44]]
Fittipaldi hazai közönség előtt megszerezte a pole-t Brazíliában, Reutemannt és Laudát megelőzve. Reutemann, argentínai balszerencséjét követően megszerezte a vezetést a rajtnál, másodiknak Peterson jött fel. Reutemann csak rövid ideig vezette a versenyt, a 4. körben Peterson és Fittipaldi is megelőzte. A következő 12 körben Peterson a korábbi csapattárs Fittipaldival harcolt, míg a svéd lassúdefektet nem kapott. Fittipaldi ezzel az élre állt és győzött, míg Petersont többen megelőzték. Regazzoni második, Ickx harmadik lett.
Két hónapos szünet után a mezőny Dél-afrikába érkezett, ahol Laudáé lett a pole. A második helyről [[José Carlos Pace]] ([[Surtees]]), a harmadikról [[Arturo Merzario]] (Iso-Marlboro) indult. Az edzésen [[Peter Revson]] autójának meghibásodott az első felfüggesztése, és halálos balesetet szenvedett, miután átrepült a korláton a Shadowjával. Életét már nem tudták megmenteni.
A rajt után Lauda megtartotta az első helyet míg Pace és Merzario hamar hátraesett a mezőnyben. Reutemann feljött másodiknak, a 10. körben pedig megelőzte Laudát, és az első helyet a délután hátralévő részében megtartotta. Lauda és Regazzoni a verseny végén kiestek, [[Jean-Pierre Beltoise]] lett a második ([[British Racing Motors|BRM]]), Hailwood a harmadik.
[[Kép:BRM P201 Mallory Park.JPG|250px|thumb|left|BRM P201]]
Az első európai verseny a spanyol nagydíj volt, a pole-ból Lauda indult, Peterson és Regazzoni előtt. A verseny napján, száradó pályán, Petersonnak sikerült megelőznie Laudát, majd Regazzoni és Ickx is követték. A Lotusok és Ferrarik harca Peterson motorhibájáig tartott, majd Ickx autójáról leesett egy kerék, miután a belga slickekre váltott a boxban. Lauda megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, Regazzoni második helyének köszönhetően a Ferrari kettős győzelmet aratott. Fittipaldi ért célba a harmadik helyen.
Belgiumban Regazzoninak köszönhetően ismét Ferrari indult az első helyről, Scheckter a második, Lauda a harmadik helyet szerezte meg. A verseny elején Regazzoni vezetett, míg Fittipaldi másodiknak jött fel az első kör végére. Később Lauda megelőzte Schecktert a harmadik helyért, végül második lett, mivel Regazzoni egy rosszul sikerült lekörözés miatt a fűre hajtott. A futamgyőzelem Emerson Fittipaldié lett.
[[Kép:Lotus 76.jpg|250px|thumb|right|Lotus 76]]
Monacóban a két Ferrarié: Niki Laudáé és Clay Regazzonié lett az első két rajthely, és vezették a versenyt. Regazzoni az élen autózva a Rascasse kanyarban hibázott és több pozíciót veszített. Peterson Reutemannal való ütközése után a 6. helyről a vezető Lauda mögé küzdötte fel magát. Az osztrák gyújtásprobléma miatt a 32. körben kiesett, így Peterson nyerte a 78 körös versenyt. Jody Scheckter második, Jean-Pierre Jarier harmadik lett.
Svédországban a két Tyrrell szerezte meg az első sort, Patrick Depailler és Jody Scheckter sorrendben. A Ferrari versenyzői, Niki Lauda és Clay Regazzoni a második sorba kvalifikálták magukat. A rajtnál Scheckter vette át a vezetést, Peterson pedig sikerült Depailler-t is megelőznie. Őket Lauda, Regazzoni és Reutemann követte. Az első néhány körben a sorrend nem változott, míg a 9. körben Peterson Lotusa a féltengely meghibásodása miatt meg nem állt. A 24. körben Regazzoni váltóhiba miatt kiállni kényszerült, így Hunté lett a negyedik pozíció, mivel néhány körrel korábban megelőzte Reutemann-t. Az argentin a 31. körben olajszivárgás miatt kiállt, és Fittipaldi lépett fel az ötödik helyre, akit Hulme követett. Az 57. körben Hulme-nak eltörött a felfüggesztése, így a helyét Vittorio Brambilla örökölte.
Lauda hátsó felfüggesztése is meghibásodott, ezért az autót egyre nehezebben lehetett vezetni, lehetővé téve az előzést Hunt számára a 66. körben. Néhány körrel később Lauda váltóhiba miatt feladta a versenyt. A brit ezután üldözőbe vette a Tyrrelleket, de már nem sikerült megelőznie őket.
Scheckter megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, aki mögött szorosan Depailler végzett. A dobogó legalsó fokára Hunt állhatott fel. A további pontszerzők Fittipaldi, [[Jean-Pierre Jarier]] és [[Graham Hill]] voltak.
Hollandiában Lauda megszerezte negyedik pole-ját Regazzoni, Fittipaldi és Hailwood előtt. Lauda a rajttól kezdve vezette a versenyt, míg Hailwood feljött másodiknak. Regazzoni két körrel később visszavette a második helyet, Hailwood McLarenjét ezután Depailler és Fittipaldi is megelőzte. Lauda győzött Regazzoni előtt, Fittipaldi pedig harmadik lett, miután megelőzte a túlkormányzott autójával küzdő Depailler-t.
Franciaországban is Lauda szerezte meg a pole-t, ezúttal Peterson és Pryce előtt. A rajtnál az első két versenyző megtartotta helyezését, míg Pryce Hunttal és Reutemannal ütközött össze. Mindannyian kiestek, így Regazzonié lett a harmadik hely. Lauda és Peterson a verseny elején még harcolt az elsőségért, de később az osztráknak vibrációval kellett megküzdenie. Peterson így le tudta hagyni ellenfelét és 20 másodperc előnnyel győzött. Lauda célba ért másodikként, Regazzoni harmadik lett.
[[Kép:Tyrrell 007 Canada 2004.jpg|280px|thumb|Tyrrell 007]]
A brit nagydíjon Lauda szokásosan a pole-ból indult, Peterson és Scheckter előtt. A rajtnál az osztrák megtartotta a vezetést, míg Peterson Scheckter és Regazzoni mögé került. Az első négy sorrendje a verseny feléig változatlan maradt, amikor Regazzoni és Peterson a boxba hajtott, miután törmeléken hajtottak át. A verseny végén Lauda defektet kapott, a vezetés Scheckteré lett, aki könnyedén győzött Fittipaldi és Ickx előtt.
A bajnokság kétharmadánál nagyon szoros, négyesélyes verseny alakult ki Lauda, Regazzoni, Fittipaldi és Scheckter előtt.
A német nagydíjon Lauda-Regazzoni sorrendben a Ferrarié lett az első sor, a másik két bajnoki esélyes a második sorból indult. Regazzoni szerezte meg a vezetést a rajtnál, míg Lauda és Scheckter összeütközött, az osztráknak emiatt fel kellett adnia a versenyt. Fittipaldi defektet kapott, ki kellett állnia a boxba. Regazzoni győzött (így átvette a vezetést a bajnokságban), Scheckter második, Reutemann harmadik lett.
Lauda a hazai közönség előtt megszerezte sorozatban az ötödik pole pozíciót, mögüle Reutemann és Fittipaldi indult. A rajt után Reutemann állt az élre, míg Regazzoni Pace mögé került, de a ferraris hamar visszaelőzte a brazilt. Scheckter, majd ezt követően Lauda és Fittipaldi is kiesett a versenyből, mindhárman motorhiba miatt. Regazzoni a második helyen haladt, amikor lassúdefektet kapott, végül ötödik helyével két pontot szerzett, míg riválisai egyet sem. Reutemanné lett a győzelem, [[Denny Hulme]] második, Hunt harmadik lett.
[[Kép:Ferrari 312 B3 - Flickr - Supermac1961.jpg|380px|thumb|left|Ferrari 312B3]]
A Ferrari szurkolóinak örömére Lauda Monzában is az első helyről indulhatott, megelőzve Reutemann és Pace [[Brabham]]jeit. A rajt után az első három versenyző sorrendje nem változott, később azonban Regazzoni feljött a második helyre. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, de Lauda autójából víz kezdett szivárogni (az osztrák emiatt kiesett), így az élre Regazzoni került. 10 körrel később a svájcinak is fel kellett adnia a versenyt motorhiba miatt, így Petersoné lett a győzelem. Fittipaldi második, Scheckter harmadik lett.
Az utolsó előtti nagydíjat Kanadában rendezték, ahol Fittipaldi szerezte meg a pole-t, Lauda és Scheckter előtt. A rajtnál Lauda megelőzte brazil vetélytársát, a mezőny élén a négy világbajnoki esélyes haladt Lauda-Fittipaldi-Scheckter-Regazzoni sorrendben. Később Scheckter összetörte autóját fékhiba miatt, majd Lauda is balesetet szenvedett, miután törmeléken hajtott (elveszítve ezzel világbajnoki esélyét). Fittipaldi nyerte a versenyt Regazzoni és Peterson előtt.
Az utolsó futam előtt Fittipaldi és Regazzoni ugyanannyi ponttal rendelkezett, míg Scheckter 7 ponttal volt lemaradva tőlük.
Az Egyesült Államokban Reutemann szerezte meg a pole-t Hunt előtt, a harmadik helyről [[Mario Andretti]] indult a [[Parnelli]] csapat autójával. Scheckter a hatodik, Fittipaldi a nyolcadik, Regazzoni a kilencedik helyről indult csak. A rajtnál Andretti állva maradt a rajtrácson, a harmadik helyre Pace jött fel. Míg az első három eltávolodott a mezőnytől, Lauda igyekezettt feltartani Schecktert és Fittipaldit, hogy Regazzoninak segítsen. Ő azonban autója nehéz vezethetősége miatt egyre hátrébb került a mezőnyben (kétszer is kiállt kereket cserélni, több körös hátrányban ért célba). Lauda és Scheckter is kiesett a verseny közepén, ezáltal Fittipaldi a negyedik helyre jött fel. Pace 4 körrel a leintés előtt megelőzte Huntot, így Reutemann mögött célbaérve, kettős győzelemhez segítette a Brabham csapatot. Hunt harmadik lett, Fittipaldi negyedik helyével pedig 1974 világbajnoka lett, 3 ponttal megelőzve Regazzonit. A konstruktőri versenyt 73 ponttal a McLaren nyerte a Ferrari (65) és a Tyrrell (52) előtt.
A versenyt beárnyékolta az osztrák [[Helmut Koinigg]] halála, aki a korlátnak ütközött, miután defektet kapott a 10. körben.
==Nagydíjak==
{| class="wikitable"
90 ⟶ 140 sor:
| [[Kép:Scandinavian Raceway.svg|60px]]
| {{Zászló|Dél-Afrika 1928-1994}} [[Jody Scheckter]]
| {{Zászló|UK}} [[
| [[1974-es Formula–1 svéd nagydíj|Összefoglaló]]
|-
97 ⟶ 147 sor:
| [[Június 23.]]
| [[Circuit Park Zandvoort|Zandvoort]]
| [[Kép:Zandvoort
| {{Zászló|Ausztria}} [[Niki Lauda]]
| {{Zászló|Olasz}} [[Scuderia Ferrari|Ferrari]]
| |||