„Ramocsaházy Endre” változatai közötti eltérés

1686-ban nagy része volt [[Budai várnegyed|Budavár]] visszavívásában. Szeptember 2-án mint alhadnagy a [[fehérvári kapu]] ellen intézett rohamot. Fel is jutott a vár falára és kitűzte a magyar zászlót, sőt a Szent György térig nyomult, de itt övéitől elvágták és a [[törökök]] kezébe esett, akik a közelben levő szederfára felakasztották. A fának ága azonban a test súlya alatt meghajlott, úgy hogy Ramocsaházy lábai a földet érintették. Amikor övéi újból előnyomultak, Ramocsaházyt lemetszették és életét megmentették. [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]]tól kapitányi rangot nyert és amikor nyugalomba vonult, Budán a várgrófi tisztet kapta. Gondosan őrizte azt a fát, amelyre a törökök felakasztották és annak árnyékában végezte naponta hálaimáját. Amikor 105 éves korában elhunyt, katonai pompával kísérték utolsó útjára. A budai főtemplom északi részén volt temetőben helyezték nyugalomra.<ref>Némethy Lajos, Buda ostromának hősei (Egyetértés 1886 jan.)</ref><ref>Kik voltak az elsők Budavárban? (Századok, 1886. 581. old.).</ref> Egy társa naplóbejegyzése szerint ''„Ő volt az első, ki Buda bevétele alkalmával a falra tűzte a zászlót”'', azonban mivel a korabeli források egymásnak ellentmondanak, ez az állítás vitatott.