|
Kialakult a nagyüzemi [[hadiipar]] is. Egy fővárosi hadiüzem már a dinasztia kezdetén 16,5 millió nyílhegyet állított elő évente. 1160-ra a központosított fegyvergyártás termelése, a tartományi gyártáson kívül, évi 3,24 millió különböző fegyvert tett ki.{{refhely|Elvin 1976|93. oldal}}
A mezőgazdaság eltartó képessége gyorsan növekedett, széles rétegek jöhettek létre, amelyek már nem kötődtek közvetlenül a földműveléshez. Megnőtt a városi lakosság aránya, a kereskedelem már nem csaknemcsak luxuscikkek adásvételére korlátozódott, hanem a széles néprétegek is a piacra vitték feleslegeiket, ott vásárolták meg szükségleteik egy részét, mert termelésüket a korábbi önellátással szemben már szakosították.
A kereskedelem fejlődése és a fémhiány miatt megjelentek először a [[pénzjegy|papírpénz]] szerepét is játszó [[váltó]]k,{{refhely|Polonyi 1988|58. oldal}} majd az igazi papírpénz is. A korabeli közgazdászok meglehetősen pontosan felismerték a papírpénz alkalmazásának szigorú feltételeit, de a kormányzat hibái miatt hamarosan bekövetkezett az első [[infláció]] is. Ezt még tudták korrigálni, de a dinasztia összeomláskor olyan papírpénz-infláció következett be, amely évszázadokra lehetetlenné tette a papírpénz újbóli bevezetését, a lakosság bizalmának elvesztése miatt.{{refhely|Elvin 1976|181. oldal}}
===A hajózás fejlődése===
[[Fájl:SongJunk.jpg|bélyegkép|320px|{{kínai|Song|Szung}}-kori kínai dzsunka a 13. századból. A hajó vízvonal alatt raktere vízhatlan válaszfalakkal volt rekeszekre osztva]]
A korszak általános gazdasági, kereskedelmi virágzása kiterjedt a [[belvízi hajózás|folyami]] és tengeri kereskedelemre és [[vízi közlekedés|hajózásra]] is. A kor indiai nagyhatalmával, a tamil [[Csola|Csola Birodalom]] birodalommalmal tengeri kapcsolatok alakultak ki. A feljegyzések szerint 1028-ban és 1077-ben indiai küldöttségek érkeztek az Északi {{kínai|Song|Szung}} császári udvarába.{{refhely|Hall 1985|23. oldal}} A Csola hatalmának hanyatlásával nagyobb tér nyílt a távolabbi kínai hajózás előtt is. A {{kínai|Song|Szung}}-kori Kínában építették a világ legkorszerűbb hajóit, amiket exportálni is tudtak.{{refhely|Polonyi 1988|58. oldal}} A kor leggyorsabban fejlődő tengeri kikötője {{kínai|[[Quanzhou]]|[[Csüancsou]]}} lett a mai {{kínai|[[Fucsien|Fujian]]|[[Fucsien]]}} tartományban, ahol az indiaiak mellett arabok, perzsák, közel-keleti zsidók és [[Asszír keleti egyház|nesztoriánus keresztények]] is élénk kereskedelmi tevékenységet folytattak. A helyi külkereskedelem túlnyomó része a [[iszlám|muzulmánok]] kezében volt.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/religion/religions/islam/history/china_1.shtml |title=Islam in China|publisher=BBC|accessdate=2012-05-24}}</ref> A kikötői forgalom szabályozására a kínai kormányzat 1087-ben külön hivatalt hozott létre a városban. Ebben a multikulturális környezetben jó lehetőségeket kaptak a dinasztia külföldi származású alattvalói, mint például az arab vagy perzsa muzulmán származású {{kínai|Pu Shougeng|Pu Soukeng}}, aki 1250 és 1275 között a kantoni kereskedelmi hajózás császári biztosa volt.{{refhely|Needham 1986|IV. kötet 465. oldal}} {{kínai|Pu Shougeng|Pu Soukeng}} azzal nyerte el ezt a magas állást, hogy nagyban hozzájárult a kereskedelmet fojtogató kínai [[Kalózkodás|kalózok]] tevékenységének felszámolásához.{{refhely|Rossabi 1988|92. oldal}} Az állam tengerészeti hivatalok szerteágazó bürokratikus tevékenységet folytattak, megvizsgálták a beérkező árukat és vámot szedtek belőlük, intézték az állami monopólium alá tartozó termékek teljes forgalmát, engedélyeket adtak a többi áru kínai árusítására, ugyancsak az engedélyük volt szükséges a külföldi hajók számára a kikötők elhagyásához; emellett gondoskodtak a külföldi kereskedők elszállásolásáról, vendéglátásáról (és persze felügyeletükről).<ref>{{cite book |author= Toyohachi Fujita|title= Department of Maritime Trade and Trade Policies of the Song Dinasty|publisher= The Commercial Press|pages=122|year=1936}}</ref>
{{kínai|Quanzhou|Csüancsou}} gyors fejlődése mellett [[Kanton (város)|Kanton]], a [[Tang-dinasztia]] legnagyobb tengeri kikötője sem vesztette el jelentőségét. Az arab hajósok és kereskedők ott is élénk forgalmat folytattak. Jelentős volt ebben a korban is már {{kínai|[[Hsziamen|Xiamen]]|[[Hsziamen]]}} kikötője is.{{refhely|Sivin 1995|III. 5. oldal}} A mai {{kínai|[[Kuangtung|Guangdong]]|[[Kuangtung]]}}, {{kínai|[[Fucsien|Fujian]]|[[Fucsien]]}} és {{kínai|[[Csöcsiang|Zhejiang]]|[[Csöcsiang]]}} tartományok alkották a kor három nagy tengeri kapuját.<ref>{{cite book |author= Li Qiungxin|title=Maritime silk road|publisher= China Intercontinental Press|pages=83|year=2006|id= ISBN 7-5085-0932-3/k-762}}</ref>
[[Fájl:Songrivership3.jpg|bélyegkép|220px|jobbra|Kínai folyami hajó ábrázolása 1044-ből, a fedélzeten puskaporos bombák hajítására is alkalmas katapult]]
Miután a {{kínai|Song|Szung}}-dinasztia székhelyét {{kínai|[[Hangcsou|Hangzhou]]|[[Hangcsou]]}}ba kellett menekíteni, tovább nőtt a tenger jelentősége az ország gazdasága számára. Az állam erőteljesen támogatta a hajóépítést és a kikötők fejlesztését, raktárak és világítótornyok emelését mind a nagy folyókon, mind pedig a tengerparton. A hajózást megkönnyítette az iránytű alkalmazása, és már a 11. században felismerték a mágneses és a földrajzi északi irány közötti eltérést is.{{refhely|Sivin 1995|III. 22. oldal}}
|
