„Franz von Papen” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Reichstag –> Reichstag (weimari köztársaság) |
||
25. sor:
Hivatásos katonatisztként szolgált [[Berlin]]ben, [[Düsseldorf]]ban és [[Hannover]]ben. 1914-től katonai attasé volt [[Washington]]ban és [[Mexikó]]ban, 1915 végén azonban el kellett hagynia az [[Amerikai Egyesült Államok]]at kémkedés és szabotázs miatt. 1917 nyaráig a nyugati fronton harcolt zászlóaljparancsnokként, utána a Mezopotámiában harcoló Erich von Falkenhayn hadseregcsoport műveleti vezetője volt, végül a Palasztinában a 4. török hadsereg tábornoka. 1918 végén tért vissza, 1919. márciusban leszerelt, és egy vesztfáliai bérelt birtokon gazdálkodott. A gazdálkodó nemesek érdekeinek képviseletében a Német Centrumpárt színeiben a porosz országgyűlés képviselőjévé választották. Képviselősége során (1921-28, 1930-32) számos politikai és társadalmi kapcsolatot épített ki, elsősorban [[Paul von Hindenburg]] elnökkel, illetve a hadsereg vezetőségéből [[Kurt von Schleicher]]rel. 1929-től a Saar-vidéken gazdálkodott a felesége birtokán.
1932. június 2-án birodalmi kancellárrá nevezték ki. Hivatalát a Centrumpárt akarata ellenére foglalta el; ezt követően ki is lépett a pártból. A [[Reichstag (weimari köztársaság)|Reichstag]] feloszlatása június 3-án, az SA betiltásának feloldása június 16-án és az Otto Braun-kormány leváltása június 20-án kiélezték a belpolitikai válságot. A július 31-i új országgyűlési választáson az [[NSDAP]] és [[KPD]] került többségbe. Az országgyűlést újbóli feloszlatása (szeptember 12.) és újraválasztása (november 6.), illetve az NSDAP kormányra kerülése nem a köznyugalom irányába hatott. Papen november 17-én lemondott, de az ügyeket tovább vitte utódja, Schleicher hivatalba lépéséig. Mivel azonban Papen továbbra is bírta Hindenburg bizalmát, megpróbálta utódját az NSDAP segítségével eltávolítani a hatalomból.
A Hitler-kormány alkancellárjaként (1933. január 30. - április 4.) nem gyakorolt lényeges hatást, és elvesztette befolyását. 1934 bécsi német ügyvivő, majd [[1938]] márciusáig nagykövet. [[1939]] és [[1944]] augusztusa között [[törökország]]i nagykövet. A [[nürnbergi per]] során felmentették, szabadlábra helyezték. A három nyugati zóna [[Németország|német]] hatóságai azonban esküdtszéki eljárás során nyolcévi kényszermunkára itélték. [[1949]]-ben szabadlábra helyezték. 1952-ben adta ki emlékiratait ''Der Wahrheit eine Gasse'' (Az igazságnak útja) címmel, amely élénk vitát váltott ki. Szintén ellenkezést szült, hogy 1959-ben [[XXIII. János pápa]] megújította pápai kamarási tisztségét. 1963-tól kezdve Obersasbachban élt és rehabilitálását igyekezett elérni.
| |||