„Sepszeszkaf” változatai közötti eltérés

[[Sextus Iulius Africanus]]nál valószínűleg a ''Szeberkherész'' név azonosítható vele ({{ógörögül|Σεβερχερὴς}}).

 

Menkauré eredeti örököse [[Huenré]] herceg volt, aki főfeleségétől, [[II. Hamerernebti]]től született. Nem tudjuk, pontosan miért nem Huenré követte apját, valószínűleg hamarabb halt meg nála. (Lásd: [[a IV. dinasztia családfája]].) Egyes vélemények szerint Manethónnál a IV. dinasztia utolsó uralkodója, ''Thamphthisz'' azonos egy másik fiával, [[Dzsedefptah]]hal. Eszerint Sepszeszkafot az egyik fia követte a trónon.

 

 

Valamiféle elkülönülést azonban jelez a sír alakja, csakúgy mint elhelyezése. [[Dzsedefré]], aki először vette fel a nevébe [[Ré]] nevét már a [[gízai piramisok|gizai piramismezőtől]] messzebbre építette sírját. Sepszeszkaf, aki egyáltalán nem vett fel istennevet a titulatúrájába, szintén, és a sír alakja is a napszimbolika kevésbé fontos voltát mutatja. Ezek a körülmények sok feltételezésnek szolgáltak alapul. A különös körülmények között tartható számon az a tény is, hogy egy nagyon töredékes [[sztélé]] alapján a Menkauré piramisalapítványnak kiváltságokat adományozott. Ilyen kiváltságok korábban egyáltalán nem léteztek, és ez alapul szolgált minden későbbi kiváltságolásnak. Ezzel létrehozva azt a papi réteget, amely Egyiptomban korábban nem létezett: a kizárólag papi tisztségükből élő, a papi teendőket hivatásszerűen gyakorló papságot. A valamely isten papja cím addig egyes tisztségek betöltésével járt és nem takart feltétlenül a szakralitással kapcsolatos tevékenységet. Az Óbirodalom végén a királyi rendeletek már szigorúan elkülönítették a kiváltságos, és a kiváltsággal nem rendelkező birtokokat. A kiváltságolás a közmunkák és az adók alóli felmentést jelentette.