„Individualizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AvocatoBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: id:Individualisme
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Szabadság –> Szabadság (filozófia)
11. sor:
 
== Etikai individualizmus ==
[[Rudolf Steiner]], az [[antropozófia]] atyja szerint ''„Igazán [[ember]]ek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005">Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Genius Kiadó - Új Mani-fest Kiadó, Budapest, 2005. IX. fejezet</ref> Az ember moralitása az [[individuum]] [[szabadságSzabadság (filozófia)|szabadságának]]ának mértékétől függ, amely fokozható és a teljes [[Szellem (antropozófia)|szellem]]i szabadság is elérhető. Jelenleg az ember nem teljesen szabad, de amennyiben saját eszmei tartalma vezeti, annyiban máris szabadnak tekinthető. A szabadság kizárólag moralitással egyeztethető össze. Az önzésből fakadó cselekvések, amelyek látszólag szabadnak tűnnek, valójában nem szabadságból, hanem olyan befolyásból erednek, amelyek alól az egyén egyelőre nem tudja kivonni magát; még akkor is, ha - tévesen - szabadnak érzi cselekvését. ''„A gonosztevő tettét és a tiszta intuíció megvalósulását csak akkor lehetne egyaránt az individualitás érvényesülésének mondani, ha a vak ösztönt is az emberi individualitáshoz tartozónak tekintenénk. A gonosztettre késztető vak ösztön azonban nem az intuícióból származik és nem az ember individuális oldalához tartozik, hanem ahhoz, ami a legáltalánosabb benne, ami minden individuumban egyaránt megvan, és amiből az ember éppen individuális volta révén igyekszik kiemelkedni.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005">Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Genius Kiadó - Új Mani-fest Kiadó, Budapest, 2005. IX. fejezet</ref> Lásd még: [[Tudatállapotok]].
 
''„A szabadságból származó cselekedet nem zárja ki, sőt magában foglalja az erkölcsi törvényeket is. Az ilyen cselekedet magasabb rendű, mint azok a cselekedetek, amelyeket az erkölcsi törvények kényszerítenek rám. Miért szolgálná kevésbé az általános jólétet a tett iránti szeretetből végrehajtott cselekedetem, mint ha csakis azért cselekednék valamit, mert kötelességemnek tartom az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individualitást, hanem azt követeli, hogy az egyén vesse alá magát valamely általános normának. A cselekvések valódi szabadsága csak az etikai individualizmus álláspontján állva képzelhető el.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005">Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Genius Kiadó - Új Mani-fest Kiadó, Budapest, 2005. IX. fejezet</ref>