„Elidegenedés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nietzsche –> Friedrich Nietzsche |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Sartre –> Jean-Paul Sartre |
||
3. sor:
Az '''elidegenedés''' <!--KELL EZ?: Entfremdung, sich Entäusserung, Alienation --> egy – főleg a kontinentális – filozófiában és társadalomtudományokban, a 19-20. század során használt fogalom. Bár előzményeit kutatva régebbi időkre jutnánk, a fogalmat a klasszikus német filozófia, főként [[Fichte]], [[Hegel]] és [[Schelling]] (közülük is leginkább Hegel) használja előszeretettel és munkálja ki. Hozzájuk kapcsolódik [[Feuerbach]], és [[Karl Marx|Marx]], utóbbi igyekszik a fogalmat a maga teljességében kidolgozni és ábrázolni. Használja a fogalmat továbbá (kisebb-nagyobb módosításokkal) [[Lukács György (filozófus)|Lukács]], [[Ernst Bloch]] a [[Frankfurti iskola]] képviselői, kiemelten [[Erich Fromm]].
A társadalomtudományokban alapvetően máig a marxi megközelítés az irányadó. Eszerint: az embernek létezik, létezett magához, a környezetéhez, a munkájához valamilyen a történelemben egyszer megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített. Marx szerint ebben leginkább a tőkés termelési forma a ludas, amely a társadalom egyébként bonyolultnak tetsző viszonyait a végletekig lecsupaszítja, az embert elidegeníti a munkától, a másik embertől (a társadalomtól), s végül önmagától, s az ember így gyökértelenként, „idegenként” kényszerül élni, magát igen rosszul érezve ebben a világban. Ebben az értelemben ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak az ún. életfilozófiák is (mindenekelőtt: [[Kierkegaard]] és [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]]), de ez legfőbb tematikája a XX. századi egzisztencializmusnak is ([[Heidegger]], [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] és a társaik). Az elidegenedés fogalma ma is igen divatos, számos szerző használja és tárgyalja, s általában a globalizáció jelenségét is az elidegenedés további elmélyülését elősegítő folyamatként értékelik.
Az angolszász és főleg az amerikai szociológia ettől némileg eltérően – nem annyira filozofikusan, inkább praktikusan – használja a fogalmat (''Alienation''). Erre nézve máig irányadó Melvin Seeman 1959-ben az American Sociological Review-ban közzétett munkája, melyben az elidegenedés fogalmát öt különböző értelemben használja, s amerikai szociológusok és társadalomtudósok általában ma is az ő terminológiai megkülönböztetését követik.
| |||