A kassziták hosszú babiloni tartózkodása alatt az állam [[II. Burnaburias babiloni király|II. Burnaburias]] idején volt a legerősebb, de akkor is mindössze annyira jutottak, hogy a [[Tengerföld]]et hódoltassák, amivel megszüntették az utolsó sumer államot. A kassziták vitathatatlan politikai tehetetlenségének oka gazdasági és társadalmi berendezkedésükben keresendő. A huszadik század eleji történészek – s helyenként a maiak is, nem kevés rasszista éllel – a nép tehetetlenségének (nomadizáló életmódjuk) számlájára írták ezt. Persze elképzelhető, hogy Karadúnias hosszú fennállásának okai között ott található az a tény, hogy [[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] államszervezetébe fészkelték be magukat a kassziták. ''„… nem a kassziták tartották Babilont, hanem a babiloni államszervezet tartotta a kasszitákat”'', mondja Leo Oppenheim. Tény az is, hogy az elámiták rövid gazdasági és politikai fellendülést hoztak Babilonnak. Az elámiták sikerei viszont Asszíria visszaszorulásával is magyarázhatók. Karadúnias háttérbe szorulásának valódi oka talán éppen abban keresendő, hogy fennállásának teljes tartama alatt a korábbi vazallussal, Assurral hadakozott. E küzdelem sokáig eldöntetlen maradt, ami az instabil belső állapotú Középasszír kor és Hatti fenyegetésének következménye is - de ugyanakkor a kassziták elvitathatatlan érdeme is. A kasszita dinasztia végül nem is Assur csapásai alatt omlott össze, hanem egy váratlan elámita betörés következtében egy olyan időszakban, amikor mind Assur, mind Karadúnias megingott az arameus invázió hatására.
A kassziták katonai szervezete hozta létre a ''bít(u)'' (= ház) néven ismert közigazgatási rendszert, amely a legerősebb családok és nemzetségek által felosztott és uralt államot jelenti. A ''ház urai'' igazgatták a közigazgatási egységeket, teljesítették az állam felé a kötelezettségeket, de egyúttal az állammal szemben védték érdekeiket. A ''házak'' idővel egyénileg is megerősödtek, és a királyi hatalom korlátaivá, később megbuktatóivá váltak.
