„Rajeczky Benjamin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: Automatikus szövegcsere (-Magyar Katolikus Egyház +magyar katolikus egyház) |
a Robot: Automatikus szövegcsere (-Vatikáni Zsinat +vatikáni zsinat) |
||
39. sor:
1945-1950 között Pásztón a ciszterci rend priorjaként tevékenykedett, miközben Budapestem egyetemi lektor és zenetörténet tanár volt a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában. 1950-ban aztán [[Lajtha László]] ajánlásával a [[Néprajzi Múzeum|Néprajzi Múzeumnál]] alkalmazták. Két év múlva feloszlatták a ciszterci rendet, de Rajeczky ettől függetlenül papi hivatását élete végéig gyakorolta. Az 1950-es években több népzenekutató körúton vett részt, valamint Lajthával az összegyűjtött anyagból hanglemez kiadásokat készített elő. 1960-ban kinevezték a [[MTA]] Népzenekutató Csoportjának igazgatóhelyettesévé, aminek 1967-től három éven át megbízott igazgatója, illetve ugyanekkor a Zenetudományi Intézet főmunkatársa lett. Azonban felsőbb körökben egy idő után úgy látták, hogy ideológiailag káros lehet, ha egy ilyen fontos intézményt egy pap vezetésére bíznak. Ezért 1970-ben nyugdíjazták, de tudományos tevékenységét ezután sem hagyta abba.
Már elmúlt hetven éves, amikor a Püspöki Kar felkérte, hogy vegyen részt a [[II.
==Munkássága==
Rajeczky a Liszt Ferenc Zenetudományi Főiskola megbízott tanára és a Nemzetközi Népzenei Tanács tagja, a zenetudományok doktora volt. Kutatási területe a középkori magyar zenét, a gregoriánt és a magyar népzenét foglalta magában. Gyakorlatilag ő teremtette meg a magyar gregoriánkutatást. Ő kezdte el feltárni és közre adni a középkori magyarországi zeneművészet forrásait. Részt vett a középkori [[kódex]]ek feltárásában, közreadásában itthon és külföldön egyaránt. Magyarország mellett elsősorban [[Krakkó]]ban és [[Zágráb]]ban folytatott kutatásokat e téren. Jelentékeny szerepe volt a népszokásanyagok felkutatásában, zenetörténeti hátterük feltárásában, valamint dallamaik eurázsiai dallamstílusokkal való összehasonlításában. Nemzetközileg is jelentős tudományos eredményeket ért el a gregorián és a népzenekutatás területén.
Gimnáziumi tanárkodása alatt csatlakozott a Kodály képviselte zeneoktatási reformhoz. Kiemelkedő szerepet játszott tankönyveivel, újságcikkeivel, tanári szervező, valamint tanárképző tevékenységével a reform terjesztésében. A II.
Tanulmányaiban és könyveiben részletesen foglalkozott a magyarországi középkori kéziratok gregorián variánsaival, a gregorián és a népzene viszonyával, a gregorián énekek előadási problémájával, a középkori dallamtörténettel, a magyarországi polifónia fennmaradt emlékeivel, illetve a népzenei dialektusokkal.
| |||