„Ludwig Renn” változatai közötti eltérés

1928-ban jelent meg első könyve ''Krieg'' (magyarul: Háború, Népszava, 1929.)<ref>{{cite web |url=http://epa.oszk.hu/00000/00022/00477/14714.htm |title=Háború – Ludwig Renn regénye – Népszava kiadás |author=Kassák Lajos |publisher=[[epa.oszk.hu]] |date=2012-07-23 |accessdate=2012-07-23 |language=hu}}</ref> címmel, mely higgadt, tárgyilagos stílusú háborúellenes regényként nagy olvasottságot és hírnevet hozott számára. Regényét 23 nyelvre lefordították, s a párhuzamok és összecsengések miatt gyakran együtt említik [[Erich Maria Remarque]] ''Nyugaton a helyzet változatlan'' című művével.<ref>{{cite web |url=http://saebi.isgv.de/biografie/Ludwig_Renn_%281889-1979%29 |title=Ludwig Renn |author=Peter Mertens |publisher=[[Institut für Sächsische Geschichteund Volkskunde e.V.]] |date=2006-01-30 |accessdate=2012-07-25 |language=de}}</ref> Ugyanebben az évben lépett be [[Németország Kommunista Pártja|Németország Kommunista Pártjába]] (KPD). Tagja lett a [[Vörös Frontharcos Szövetség|Vörös Frontharcos Szövetségnek]] (Roten Frontkämpferbund) és a Proletárforradalmár Írók Szövetségének (Bund Proletarisch-Revolutionärer Schriftsteller Deutschlands – BPRS) melynek tagja volt többek között [[Gábor Andor]], [[Johannes Robert Becher]], [[Anna Seghers]], [[Egon Erwin Kisch]], [[Erwin Piscator]], [[Kurt Kläber]], [[Hans Marchwitza]] és [[Erich Weinert]]. Ez időtájt társkiadója az ''Aufbruch'' című katonapolitikai folyóiratnak és szerkesztője a ''Die Linkskurve'' című folyóiratnak. 1930-ban megjelent ''Nachkrieg'' (''A háború után'') című műve, mely előző műve folytatása. 1931–32-ben a berlini Marxista Munkásiskola (Marxistischen Arbeiterschule – MASCH) előadója.<ref>{{cite web |url=http://www.whoswho.de/templ/te_bio.php?PID=1167&RID=1 |title=Ludwig Renn Biografie |author=www.whoswho.de |publisher=[[www.whoswho.de]] |date=2012-07-24 |accessdate=2012-07-24 |language=de}}</ref>

 

 

A [[nemzetiszocialista hatalomátvétel]] után, 1933 márciusában „irodalmi hazaárulás” vádjával letartóztatták, majd 30 hónapos fegyházbüntetésre ítélték. A börtönben enyhén bántak vele, mert azt remélték, hogy a maguk oldalára tudják állítani. A Bautzen Fegyházból (Zuchthaus Bautzen) történt 1935-ös szabadulása után [[Svájc]]ba szökött. A [[spanyol polgárháború]] alatt először a német emigránsokból álló [[Thälmann zászlóalj]] parancsnokaként részt vett [[Madrid ostroma|Madrid védelmében]], majd 1936 novemberétől a XI. Nemzetközi Brigád vezérkari főnöke lett. A köztársaságiak polgárháborús veresége után [[Mexikó]]ba emigrált, ahol többek között megírta önéletrajzi művét a császári Németország nemesi és katonatiszti életformájáról ''Adel im Untergang'' (1944)(magyarul: ''A nemesség alkonya'', 1960.) címmel.<ref>Világirodalmi Kisenciklopédia II. köt. Gondolat, 1978. 250. old.</ref>