„Nemesnépi Zakál György” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
== Életpályája ==
A Senyeházán élő Zakál György 1809-ben igazolta nemességét. Zakál felmenői akkor már több generáció óta a település jobbágyi szolgálatot teljesítő lakói voltak. Zakálnak a nemesség-vizsgálat során sikerült igazolnia, hogy a család senyeházi ága a nemesi rangot viselő nemesnépi Zakálok közül szakadt ki. Így a nemesnépi Zakálokkal együtt őket is megilleti [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinándtól]] [[1566]] körül kapott nemesi cím. A közeli, de [[Zala megye|Zala megyéhez]] tartozó
A Zakál (Szakál, Szakály) testi adottságra (a szakállra) utaló ősi magyar családnév. Zakál nevűek az őrségi és az Őrséggel szomszédos magyar települések családnevei között már az 1400-as évektől kimutathatóak.
15. sor:
Az Őrség ebben az időben élesen szemben állt már évszázadok óta a Batthyány családdal, amely saját birtokának tekintette a vidéket, lakóit jobbágyi sorban tartotta. Az Őrség eredetileg egy [[Árpád-kor]]i határőrző terület volt. A határőrzők közszabadok volt, semmiféle jobbágyi szolgáltatással nem tartoztak sem a királynak, sem a nemességnek. Az őrségiek szerepe a határvédelemben a XIV. század közepére megszűnt.
Zakál később megnősült, feleségül vett egy helybeli jobbágyleányt, Jánoskó Juditot, akitől egy fia, György született ([[1788]]). Az ifjabb György később [[Pest]]en jogot tanult, majd a zalai [[Andráshidá]]n telepedett le.<br>
[[1788]]-ban Zakál egy kérvényt terjesztett elő a [[vas vármegye]]i elöljáróknak, az [[őriszentpéter]]i reformátusok ügyében, akik a harangok méltó elhelyezését kérték.<br>
A [[1790-es évek|90-es években]] egy [[Kercaszomor|kercai (kercaszomori)]] lelkésszel, [[Kun János]]sal összefogva a ''„nagy per”'' előkészítését tervezték, amely az őrségiek és a Batthyányak közti vitát dönti majd el. Kun halálát követően Zakál folytatta ennek szervezését. Később az ügy képviseletét a [[nagybajom]]i ([[Somogy vármegye|Somogy vm.]]) református lelkész és jeles magyar irodalmár, [[Palóczi Horváth Ádám]] vállalta. A mozgolódás azonban hamar megtorpant [[1795]]-ben, mikor a [[magyar jakobinus mozgalom]] megtorlása során egy félelemmel teli légkör ereszkedett az országra. Palóczi elhallgatott, de [[1800]]-ban házát feldúlták és majdnem elpusztítottak olyan fontos iratokat, amelyeket az őrsiegiekkel együtt a készülő perre gyűjtöttek (levelek és oklevelek). Ezeket aztán Palóczi visszaszolgáltatta az őrségieknek.
| |||