„Richard Kuhn” változatai közötti eltérés

'''Richard Kuhn''' ([[Bécs]], [[1900]]. [[december 3.]] – [[Heidelberg]], [[Németország]], [[1967]]. [[augusztus 1.]]) [[Ausztria|osztrák]]/[[Németország|német]] biokémikus.

 

Bécsben járt gimnáziumba. [[1910]] és [[1918]] között iskolatársa volt [[Wolfgang Pauli]], aki [[1945]]-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1918-tól a [[Bécsi Egyetem]] hallgatója, ahol kémiát tanul. Tanulmányait [[1922]]-ben az [[enzim]]ek vizsgálatával a [[München|müncheni]] egyetemen doktorátusi cím elnyerésével fejezte be. Vizsgálatait [[Richard Willstätter]] irányítása mellett végezte. [[1926]]-[[1929]] között [[Zürich|zürichi]] műszaki egyetemen tanára, majd a [[Heidelberg|heidelbergi]] egyetem professzora, a kutatóintézet igazgatója.

 

Vagy {{szám|300}}növényi [[pigment]]et tanulmányozott és a [[kromatográfia]] módszerét alkalmazta a természetes anyagok elválasztására. Meghatározta a B2-vitamin szerkezetét és megvalósította a szintézisét. Izolálta a K1-vitamint és szintetikus úton A- és B6-vitamint állított elő. Fontos szerepe volt a biokémiai genetika kialakulásában.

 

[[1948]]-ban szerkesztette a ''Justus Liebigs Annalen der Chemie'' (Liebigs Annalen) az egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb folyóiratot a kémiai szakterületén.

 

[[1938]]-ban [[kémia]]i [[Nobel-díj]]jal tüntették ki. A [[Harmadik Birodalom]] vezetői nem engedték, hogy a díjat átvegye, így az okmányt és az aranyérmet végül a [[II. világháború]] után kapta meg.