„Krími háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kaukázus –> Kaukázus (régió) |
|||
4. sor:
| képfelirat = A brit flotta Bomarsund erődjét bombázza
| kontextus = [[Orosz–török háborúk|<span style="color: #444444">Orosz–török háborúk</span>]]
| helyszín =[[Krím-félsziget]], [[Ukrajna]] déli része<br />távolabbi front a [[Kaukázus (régió)|Kaukázusban]]
| dátum = [[1853]]. [[október 4.]] – [[1856]]. [[december 13.]]
| eredmény = az angol–török–francia–szárd-piemonti szövetség legyőzi az oroszokat saját területükön
32. sor:
Válaszul [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] [[Oroszország uralkodóinak listája|orosz cár]] (1825–1855) hadai megszállták [[Moldva|Moldvát]] és [[Havasalföld]]et. [[Bécs]] nehéz helyzetbe került – lekötelezettje volt a [[cár]]nak, főképp az oroszok 1849-es magyarországi beavatkozása miatt, de az oroszok előretörése ellenkezett érdekeivel. Az [[Osztrák Császárság|osztrákok]] hiába próbáltak közvetíteni, [[I. Abdul-Medzsid]] [[Oszmán szultánok listája|szultán]] hadat üzent Oroszországnak. A törökök mögött felsorakoztak a franciák és az angolok is, hogy megakadályozzák az orosz terjeszkedést. Ausztriát – a [[magyar emigráció]] támogatásának kilátásba helyezésével – rászorították arra, hogy követelje Moldva és Havasalföld kiürítését, amit Oroszország visszautasított, mire angol, piemonti, francia és nassaui csapatok szálltak partra a [[Krím]] félszigeten, és a háború megkezdődött.
A francia–brit–török csapatok hosszú ostrom után elfoglalták [[Szevasztopol]]t, a [[fekete-tenger]]i orosz flotta erődített támaszpontját. A küzdelmet az utánpótlás biztosítása döntötte el. Bár az angol és francia katonák is sokat szenvedtek, flottájuk jobban megoldotta ezt a feladatot, mint saját birodalmában az elavult [[cár]]i rendszer – a közel fél millió áldozat nagy részét a járvány, az éhínség és a hideg ragadta el. A francia támogatás megszerzése érdekében a [[Szárd-Piemonti Királyság]] is belépett a háborúba, és csapatokat küldött a [[Krím]]be. A Krímen kívül harc dúlt a [[Kaukázus (régió)|Kaukázus]] vidékén [[Kars]] váráért, amit a török szolgálatba lépő [[Kmety György]] és [[Guyon Richárd]] védett meg az oroszokkal szemben. [[Kossuth Lajos|Kossuth]] az emigrációban eközben hasztalan igyekezett a háborút Magyarországra is kiterjeszteni. Mivel az osztrákok nem üzentek hadat az [[Oszmán Birodalom]]nak, így nem jött be Kossuth azon terve, hogy akkor majd török, francia, angol és román erők betörnének Magyarországra és új szabadságharc kezdődhetne.
A háborúban összesen 15 500 önkéntes (lengyelek, svájciak, olaszok és németek) is harcolt, főleg Szevasztopol ostrománál. Oroszország támogatására a török elnyomástól szenvedő görög és bolgár önkéntesek érkeztek nem túl nagy számban, viszont erőkkel próbálta kivenni a részét Montenegró és Szerbia (a szerb erők kötelékében macedónok is), de csapataik jobbára a külső balkáni frontokon harcoltak.
| |||