|
== Élete ==
Lófő-székely családból származott, 14 éves korában szülei a [[Bethlen Gábor Kollégium|nagyenyedi kollégiumba]] küldték. Szépen énekelt, tanulótársai megtették cantus praesesnek. Diákszínjátszóként előrevetítette későbbi pályafutását. Énekével annyira megtudta indítani a szíveket, hogy midőn 1781-ben [[Nagyszeben]]ben egy főúrnak megadta végtisztességét, nyomban megválasztották kántornak. Később tiszttartóként is dolgozott. Bármennyire kedveztek is neki a szebeniek, ő mégis otthagyta őket. Először megharagudott borotvált állukra, aztán a szász kosztra, végül a nyelvükre, melyet nehezen értett, és otthagyta őket. Tiszttartónak állott be a vécsi uradalomba. Minden vasárnap eljárt a templomba, ahol tenor hangjával csúffá tette a kántort. A báró sokszor mondta neki: ''"Hej domine Jancsó, ha oly jó tiszttartó volna, mint ahogy énekelni tud és haragudni, megérne egy egész dominiumot."'' 1792-ben gabonát szállított [[Kolozsvár]]ra eladás végett. Ott találkozott egyik tanulótársával, Sáskával, aki a Fejér testvérek szintársulatáhozszíntársulatához éppen tenoristát keresett. Jantsó tehát beállott színésznek 20 forint havi gázsi mellett, egyben a társulat egyik alapítótagja is lett. Első fellépésekor a közönség nevetett rajta. Játszott hős szerepeket, de a közönség csak nevette. Nagy marciális alakja, esetlensége, mindig komor arcvonásai, mord tekintete és az a kimondhatatlan komolyság és pedantéria, mellyel személyesített, mindannyiszor megkacagtatta a közönséget, valahányszor a szinpadra lépett. Jantsó tehát vérző szívvel, elkeseredve lett komikus. Kedvenc darabjai voltak a ''Csörgő sapka'' (Mandolino halászt adta), a ''Fortély és szerelem'', az ''Epigramm'' (melyben a Hippoltanz szerepét játszotta), az ''Igazházi'', a ''Nagy zűrzavar'' (Ílákostóit személyesíté), az ''Újholdvasárnapi gyermek'' (a süket oskolamester szerepét játszotta). Megutálta a szerepeit, mély búskomorságba esett és éppen ebben rejtett nagy komikuma. Mindent szörnyen komolyan játszott és ezen komolyság tette kora első komikusává. [[Székely Ferenc]] és [[Pergő Celesztin]] mellett a kolozsvári [[Farkas utcai kőszínház]] egyik első rendezője volt. Alkati adottságai ellenére tragikus hős akart lenni, de komikus és intrikus szerepei által lett elismertté. A [[Királyhágó]]n túl csak [[Debrecen]]ig és [[Miskolc]]ig követte társait, csak [[Erdély]]t szerette, azért maradt [[Kolozsvár]]on. Déryné így jellemzi: ''"Ő a vad különcök közé tartozott, kik senkit sem szenvedhetnek. Ha szinészt látott az utcán: huss! azonnal besurrant valami kapun. Egész arcát betakarta fülig felhúzott köpenye gallérjába. Engem nem szenvedhetett. Egyszer Székelynének azt mondta: Ez az idegen országbeli asszony sok pénzt kivisz innen mi tőlünk, jó volna már haza küldeni."'' 1836-ban lépett föl utoljára a ''Csörgő sapká''ban. Az előadás végén hosszan akart elbucsúznielbúcsúzni a közönségtől, de annyira elérzékenyült, hogy csak annyit mondhatott: "jó éjszakát!"- Koldusbottal távozott. De a jó kolozsváriak nem engedték koldulni. Báró [[Wesselényi Farkas]] és gróf [[Kemény Sámuel]] sok részben segítettek rajta, ez utóbbinál ebédelt mindig és ebéd közben annyit rakott kabátja nagy zsebébe, hogy az elég volt vacsorára, reggelire is. 40 évig magányosan élt, neje korán elhalt.<ref>Korábban azt hitték, hogy agglegény volt, de a Wesselényi Miklós báróval 1800. május 25-án Sibón kelt szerződésének másolata tanuságatanúsága szerint: ''"Jantsó fizetése lészen holnaponként harmincz R. forint és a felesége bizonyos más, már kezénél levő irásban megigért deputatum"''. Az 1805. május 1-i szerződés az ő fizetését 30 forintra határozza, de nejéről nem emlékezik meg; valószinűvalószínű, hogy az ekkor már meghalt.</ref> Nem társalkodott, nem érintkezett senkivel. A város végén lakott ez asztalosnál. Midőn 1845. december 2-án meghalt, mintha a sors halála után is gúnyolódni akart volna vele, azok adták meg végtisztességét, akikre legjobban haragudott. Az orgonista bucsúztattabúcsúztatta el, akinek halálos ellensége volt; egy komikus, aki az ő helyét töltött be és akire szintén szörnyen haragudott, és gazdasszonya, akivel mindig hadilábon állott, ők siratták legjobban. Összes ingóságait az akkoriban épülőfélben lévő [[Kétágú templom (Kolozsvár)|kétágú református templomra]] hagyta. Tisztelői a kegyelet jeléül drágán vették meg holmiját az árverésen, hogy hagyománya annál nagyobb összeg legyen; Horatiusa és bibliája 50 pengő forint áron kelt el. Sírja a [[házsongárdi temető]]ben található.
Sírfelirata:
|
