„Marina Ivanovna Cvetajeva” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: ar:مارينا تسفيتايفا |
|||
334. sor:
A halálát követő évtizedben úgy látszott, Marina Cvetajevát elfelejtik. 1942-ben New Yorkban Georgij Fedotov filozófus, történész ugyan azt írta róla: ''„Marina Cvetajevát részrehajlás nélkül nevezhetjük korunk legnagyobb orosz költőjének”'', 1946-ban azonban Ivan Thorzsevszkij orosz irodalomtörténetében leszögezte: ''„Cvetajevának nincs mondanivalója. Művészete nem más, mint tátongó, üres kőfejtő.”'' A Szovjetunióban teljes hallgatás övezte, akár ha sosem létezett volna. A [[Andrej Alekszandrovics Zsdanov|Zsdanov]]-korban – a kultúrdiktátor „burzsoáirodalom” elleni hadjáratának jegyében – sok élő művészt is nemtelen támadások értek: Ahmatovát, Zoscsenkót, [[Szergej Szergejevics Prokofjev|Prokofjevet]], [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|Sosztakovicsot]].
A [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|hruscsovi]] évek „olvadása” azután különös módon egybeesett az amerikai orosz nyelvű publikációk megszaporodásával (nem egyet a [[Központi Hírszerző Ügynökség|CIA]] szponzorált a „fellazítás” jegyében). 1953-ban Fjodor Sztyepun jelentetett meg egy orosz nyelvű válogatást New Yorkban, Jurij Ivaszk pedig 13 Cvetajeva-verset bevett orosz emigránsantológiájába. 1957-ben [[Gleb Petrovics Sztruve]] Münchenben publikálta a ''Hattyúk táborá''t, s ezekkel a művekkel megindult Cvetajeva irodalmi rehabilitációja. Ezzel párhuzamosan a Szovjetunióban [[Ilja Ehrenburg]] elérte, hogy az 1956-os ''Lityeraturnaja Moszkva'' antológiába Cvetajeva-versek is bekerüljenek, s lévén hogy az akkoriban sűrűsödő [[szamizdat]] kiadványok szerzői közül tapinthatóan Cvetajeva lett a legnépszerűbb, a hivatalosságnak is engednie kellett: 1961-ben önálló (bár vékonyka) Cvetajeva-kötet láthatott napvilágot. Ez és a sokkal bővebb 1965-ös annyira kapós lett, hogy kemény valutáért exportálták Nyugatra is, a szovjet feketepiacokon pedig csillagászati összegeket ért egy-egy példány. Ezeket a publikációkat persze a megfelelő köntösbe kellett öltöztetni: Cvetajeva életrajzát átírták, e szerint a „népétől elidegenedett” emigráns művész a Nyugatból kiábrándulva tért haza „szocializmust építő” hazájába. Ehhez a hamisításhoz és az életmű tendenciózus rostálásához aktívan hozzájárult Cvetajevának a [[Gulag]]on sokat szenvedett húga, Anasztaszija és lánya, Ariadna is. Ariadna fáradhatatlan, két évtizedes munkával Cvetajeva-archívumot hozott létre, tisztázta-rendezte anyja kéziratait, Cvetajeva külföldi barátaitól kért leveleket s más archív anyagokat. 1975-ben bekövetkezett halálakor az egész anyagot a CGALI-ra<!-- EZT JÓ VOLNA FELOLDANI OROSZUL --> (Központi Állami Irodalmi és Művészeti Archívum) hagyta azzal, hogy csak a 21. század elejétől legyen kutatható.<!-- ERRŐL IS JÓ VOLNA VALAMI: MIÉRT RENDELKEZETT ÍGY, VAN-E INDOK, ÉS MIT SZÓLT EHHEZ A KULTÚRPOLITIKA? --><ref>{{kiskapitális|Karlinsky}} (1985), 249–55.</ref>
1988 óta Marina Cvetajeva művei a legkülönfélébb tematikus válogatásokban jelennek meg Oroszországban, 1994–95-ben hétkötetes, majdnem teljes életműkiadás, 2005-ben ennek kibővített CD-ROM-változata látott napvilágot, s mindeközben folynak a 2001-ben megnyitott archívum feldolgozásával a kritikai kiadás munkálatai is. Születése 100. évfordulóján az [[Amherst College]] szervezésében megrendezték az első nemzetközi Cvetajeva-szimpóziumot, amelynek anyagát 1994-ben publikálták.<ref>{{cite book|title=Marina Tsvetaeva: One Hundred Years – Papers from the Tsvetaeva Centenary Symposium (Modern Russian Literature and Culture, Studies and Texts)|publisher=Berkeley Slavic Specialties|year=1994}}</ref>
| |||