„II. Pelágiusz pápa” változatai közötti eltérés

név=II. PelagiusPelágiusz pápa|

Rómában látta meg a napvilágot, valószínűleg gót családban, ugyanis apját ''Winigild''nek hívták. Az egyház éppen Róma ostromának kellős közepén vesztette el fejét, ugyanis [[I. Benedek pápa]] a longobárdok egyik rohamában életét vesztette. A harcok hevében [[579]] [[augusztus]]ában választották meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház új vezetőjének, és azonnal követeket is küldtek [[Konstantinápoly]]ba, hogy annak rendje s módja szerint a császár megerősítse hivatalában a pápát. Azonban a longobárd hadak teljesen körbezárták a várost, így végül a császár jóváhagyása nélkül, [[579]]. [[november 26.|november 26-án]] szentelték fel [[Róma]] [[püspök]]ének. Az új egyházfőnek hamarosan sikerült felvenni a kapcsolatot az ostromló longobárdok vezetőivel. ''Pelagius''Pelágiusz szavai (bár valószínűbb, hogy a pápa vagyona és a császári pénzeszsákok ígérete) meggyőzték a barbár sereget, hogy visszavonuljanak Róma falai alól. Ekkor a pápa gyorsan felszerelt egy legátust, és útnak indította őket Konstantinápolyba, hogy hírt vigyenek az új egyházfőről, és annak megválasztásáról, valamint katonai segítséget kérjenek [[Mauricius bizánci császár|Mauricius]] császártól. [[584]] körül érkezett meg a császár válasza, amelyben a kimerült [[KeletrómaiBizánci Birodalom]] nem tudott megígérni semmilyen katonai támogatást. Csak egy exarchát küldtek [[Ravenna|Ravennába]], aki elvileg hatalommal bírt az egész félsziget katonái felett. De sereg nem állt rendelkezésére a ravennai exarchátusnak sem. Így az új, erős [[Kereszténység|keresztény]] világi hatalomban látta meg ''Pelagius''Pelágiusz az új szövetségest, a [[frankok]] királyában.

''Pelagius''Pelágiusz nem tudott mit tenni, [[584]]-ben újabb követséget küldött Konstantinápolyba (amelyet a későbbi [[I. Nagy Gergely pápa|Gergely pápa]] vezetett), azzal a céllal, hogy éjjel-nappal kérleljék Maurikioszt katonai segítség nyújtásáért. A pápa több sürgős levelet is írt az udvarnak, de azok süket fülekre találtak. ''Decius'', a Ravennai Exarchátus vezetője is azt üzente ''Pelagius''nakPelágiusznak, hogy még saját védelmükre sincs elég ereje, nemhogy Rómát is megvédje. A ravennai kudarc után újabb pápai legátus indult Konstantinápolyba, hogy sereget könyörögjenek ki Róma számára. Katonai segítség ezúttal sem érkezett, viszont az exarchátusnak sikerült kikényszerítenie a longobárdok fegyverszünetét.

[[Kép:PopePelagiusII.jpg|200px|balra|bélyegkép| II. PelagiusPelágiusz]]

A béke beálltával ''Pelagius''Pelágiusz egyházi kötelessége, a jótékonykodás mellett hamarosan újabb összetűzésekbe keveredett. Az észak-itáliai egyháztartományok, főleg Aquileia és Isztria, látván Róma gyengeségét a ''[[első konstantinápolyi egyetemes zsinat'']]ot nem akarta elismerni, így a skizmát fenntartották. A pápa felvette a kapcsolatot a rendbontó [[püspök]]ökkel, akiknek vezetője, ''Elias'', gradoi püspök volt. ''Pelagius''Pelágiusz több levelében bizonygatta, hogy az eredeti [[Szent Péter]] által kinyilatkoztatott útról térnek le egy olyan zsinat döntése miatt, amely nem sértette alapvetően a ''kalkedóni[[khalkédóni zsinat'']] döntéseit. Ráadásul egy ilyen háborús, nehéz időszakban nem tanácsos megbontani az egyház egységét ilyen jelentéktelen vitákkal. A pápa szavai nem enyhítették a püspökök haragját, így a Ravennai Exarchátus vezetője, ''Smaragdus'' erővel kényszerítette ''Elias'' utódját, ''Severus''t, hogy lépjen unióra az ortodox ravennai püspökkel. A gradoi püspök ezt elfogadta, de [[588]]-ban, amint visszatért egyházába, folytatta skizmatikus tevékenységét.

''Pelagius''Pelágiusz egyik legjelentősebb egyházi rendelete a [[cölibátus]]hoz kapcsolódott, ugyanis a pápa szigorú keretek közé szorította a papi nőtlenség szabályait. Ezek olyan szigorral íródtak meg, hogy később még a fanatikusan vallásos [[I. Nagy Gergely pápa]] is erős szabályoknak vélte ''Pelagius''Pelágiusz rendelkezéseit, ezért módosította azokat.

A római pápa gyengeségét kihasználva a [[konstantinápoly]]i [[pátriárka]], ''IV. János'' a császár támogatásával felvette az egyetemes pátriárka címet, amellyel egyenrangúvá vált a római [[pápa (egyházfő)|pápával]]. A sok kudarc között azonban akadt egy nagy jelentőségű siker is. [[589]]-ben sikerült rávenni [[HispániaHispania|HispániábanHispaniában]] a nyugati gót királyt, hogy népével együtt elhagyja az [[arianizmus|ariánus]] vallást, és visszatérjen a katolikus hithez.

A háborúk alatt többször rendbe kellett hoznia a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikát]], ezen kívül felújíttatta a ''Szent Lőrinc templom''ot is, amelynek ''Pelagius''-kori mozaikjai ma is láthatók. Elődjei nyomdokain ő is osztott élelmet és ruhát a rászorulóknak, és saját házát kórháznak rendeztette be. Aztán [[589]] végén megáradt a Tiberis, és a levonuló árhullám után [[pestis]]járvány tört ki a városban. Ennek áldozataként halt meg ''Pelagius''Pelágiusz is [[590]]. [[február 7.|február 7-én]]. Holttestét a Szent Péter-bazilikában temették el.