„I. Honoriusz pápa” változatai közötti eltérés

név=I. HonoriusHonoriusz pápa|

Következő pápa=[[SeverinusSzeverin pápa|SeverinusSzeverin]]|

'''I. Honoriusz''' ({{ny-la|Honorius}}), (kb. [[585]] – [[638]]. [[október 12.]]) foglalhatta el a világtörténelemben 70.-ként a [[Kereszténység|keresztény]] egyház [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónját [[625]]. [[október 27.|október 27]]-én. 13 évnyi pontifikátusa még több száz év múltán is nagy vitákat kavart. Nem lenne elfogult a kijelentés, ha HonoriustHonoriuszt a pápák történetének egyik legvitatottabb alakjának számítanánk. Kiváló teológiai ismeretekkel rendelkezett, és uralkodása alatt több jelentős lépést is tett. Mégis az utókor számára leginkább krisztológiai vitái maradtak fenn. Ezek alapján HonoriusHonoriusz meggondolatlannak tűnhet.

Gazdag [[campania]]i családban született. Neveltetését a papokra bízták, így választotta az egyházi pályát. Példaképének [[I. Nagy Gergely pápa|I. Gergely pápát]] tartotta. Diakónussá[[Diakónus]]sá szentelték, majd [[V. Bonifác pápa]] halála után két nappal a zsinat az egyház vezetésére választotta meg [[625]]. [[október 27.|október 27-én]].

Legjelentősebb sikerét Itáliában érte el, amikor [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosz]] császár közbenjárásával sikerült felszámolni az aquileiai egyházmegye skizmáját a három fejezet elvetése miatt. Több levelet is küldött [[HispániaHispania|HispániábaHispaniába]], amelyben az ott élő [[zsidók]] megtérítését szorgalmazta. Honorius uralkodása során nagy figyelmet szentelt a brit szigeteknek. A britek földjére küldte Szent Birinust, hogy térítse meg az ott élő nyugati szászokat. Levelezett [[Northumbria]] uralkodójával, [[Eadwine northumbriai király|Edwin]]nel is, és a jó kapcsolat eredményeként [[634]]-ben két [[érsek]]i központot is létrehozott a britek földjén. A [[pallium]]ot elküldte [[Canterbury]]be, HonoriusHonoriusz érsek hivatalának megerősítésére, és Szent Pált, [[York]] város érsekévé emelte. [[630]]-ban levelet írt az ír egyháznak, amelyben rá akarta bírni az ottani klérust, hogy [[húsvét]] ünnepét ugyanakkor tartsák mint Róma. A Magh Lene-i zsinat után az írek úgy döntöttek, hogy követeket küldenek HonoriushozHonoriuszhoz. Miután a küldötteket a pápa személyesen győzte meg az időpont fontosságáról, [[633]]-ban az Ír-szigeten is akkor ünnepelték a húsvétot, mint bárhol máshol a középkori világban.

[[634]]-ben HonoriusHonoriusz pontifikátusa jelentős megmérettetés elé ért. A már több mint két évszázada húzódó viták a [[monofiziták]] és a [[katolikus]]ok tanai között ismét felszínre buktak. A [[451]]-es khalkedóni[[khalkédóni zsinat]] elvileg lezárta a vitákat, azonban mégis újra fellángolhattak a monofizita remények a történelem egy fricskája miatt.

Mégis [[622]]-ben [[Örményország]]ban, több száz évvel a vita elülte után Hérakleiosz császár a monofiziták elleni beszédében elejtette azt a bizonyos fricskát. Az uralkodó a Megtestesült Igét egyérvényűnek nevezte, és ezzel a kifejezéssel megnyerte az ország monofizita lakóinak támogatását. A császár abba nem gondolt bele, hogy szavai értelmezhetők úgy is, hogy azzal elismerte Krisztus isteni lényét, mivel egyérvényűnek nevezte a két természetet. A beszédet olvasta egy Kürosz nevű keleti püspök, aki a császár szavaiban [[eretnek]]séget vélt felfedezni. Panaszával [[Sergius]]hoz, [[Konstantinápoly]] [[pátriárka|pátriárkájához]] fordult. A pátriárka nem merte firtatni a császár hitét, így azt felelte Kürosznak, hogy ő nem akar ebben a kérdésben állást foglalni, de az bizonyos, hogy elődje, [[Mennas]] pátriárka már használta az egyérvényűséget [[VigiliusVigiliusz pápa|VigiliusVigiliusz pápának]] írt levelében. [[630]]-ban Kürosz [[Alexandria]] pátriárkája lett.

Amikor Küroszt felszentelték az észak-afrikai területek legfőbb egyházi vezetőjévé, szomorúan tapasztalta, hogy majdnem egész [[Egyiptom]] a monofizita hit követője. Miután Sergius nem béklyózta meg [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosz]] császár szavait eretnekséggel, így felszentelése után ő is használta az egyérvényűség kifejezést. Ezekkel a szavakkal sikerült megerősítenie hatalmát [[Afrika|Afrikában]]. A monofiziták nagy tömegekben egyesültek újra a katolikus egyházzal. Kürosz kijelentése nagyobb felfordulást okozott Alexandriában, mint azt remélte. A megtérő monofizita tömegek híre hamar eljutott Konstantinápolyba, ahol Sergius végül úgy döntött, hogy levélben kéri ki HonoriusHonoriusz véleményét az esetről. A levél [[634]]-ben érkezett meg [[Róma|Rómába]]. Idő közben Sergius azt tanácsolta Kürosznak, hogy ha lehet, ne nagyon használja az egyérvényű kifejezést.

===HonoriusHonoriusz válaszol===

Sergius [[634]]-ben elküldött levelére HonoriusHonoriusz olyan választ írt, amely még több mint ezer év múlva is vita alapját képezte. A pápától a keleti vezetők azt várták, hogy valamilyen formában állást foglal majd a római klérus nevében, és ezáltal szentesíti, vagy tiltja az alexandriai monotheletisták csatlakozását, illetve az egyérvényűséget. Azonban HonoriusHonoriusz nem foglalt állást, nem tiltott meg semmit de nem is adta áldását semmire. Egyetértett Sergius pátriárka félelmeivel, és azt javasolta, hogy az egyérvényű kifejezést kerülni kell. Ez eddig rendben is lenne, azonban HonoriusHonoriusz levelében leírta, hogy a két természet kifejezést sem ajánlatos használni, mert ezáltal [[nesztorianizmus]]sal vádolhatnák Rómát. Ezek a szavak nem a katolikus hit elvei alapján keletkeztek. Azonban a pápa aggasztóbb sorokat is feljegyzett válaszában. „Hogy miért ismerjük el Urunk Jézus Krisztus egy akaratát? Mert nyilvánvalóan a mi természetünkkel és nem annak bűnös másával vált eggyé az Isten, vagyis azzal a természettel, amely még a bűnbeesés előtt teremttetett, nem pedig a bűnnel megmérgezett természettel.” Eszerint Jézus Krisztus emberi természetét kérdőjelezi meg a pápa. Ez a mondata okozott később évezredes vitákat. A levél többi része orthodox gondolatokat tartalmazott. HonoriusHonoriusz írása kétséget kizáróan hivatalos dokumentum, nem pedig egy magánlevél.

Konstantinápolyba csak [[638]]-ban érkezett meg HonoriusHonoriusz válasza, amelyet Sergius elfogadott, és Hérakleiosz császár megbízásából megírta az Ecthesis című művét. Az Ecthesis tulajdonképpen értelmezés volt, amelyet a császár adott ki. Ebben Hérakleiosz Honorius levele alapján elismeri és birodalmában törvénnyé emeli az Úr egy akaratának létét, és eltörli az egyérvényű illetve kétérvényű kifejezéseket. Még ugyanazon év decemberében Sergius zsinatot hívott össze Konstantinápolyban, ahol az Apostoli Szentszékkel egyetértésben elfogadták az Ecthesist. Nem sokkal ezután Sergius meghalt.

Időközben Rómában [[638]]. [[október 12.|október 12-én]] HonoriusHonoriusz is meghalt. Tudomása sem volt levelének későbbi visszhangjáról, a konstantinápolyi zsinatról vagy Hérakleiosz Ecthesiséről. Testét a legnagyobb tiszteletben temették el a [[Szent Péter Bazilika|Szent Péter Bazilikában]]. A [[638]]-as évben több egyházi méltóság is meghalt. Közéjük tartozott [[Szent Sophronius]] is, [[Jeruzsálem]] pátriárkája. A szent ismerte a vita kitörésének apropóját, és életének nagy részét arra fordította, hogy a [[Biblia|Szentírásból]] kiderítse, mi is az egyetlen katolikus álláspont a krisztológiai vitákban. Több apostoli forrás is a két természet, a kétérvényű isteni és emberi lényre utalt. Ugyan már Sophronius sem élhette meg HonoriusHonoriusz válaszát és az Ecthesist, halála előtt leveleket küldött a keresztény egyház vezetőinek, amelyben leírta kutatásainak eredményét.

Rómában a levelet hatalmas megdöbbenéssel fogadták, és amikor az új pápa, [[SeverinusSzeverin pápa|SeverinusSzeverin]] [[640]]-ben követeket küldött Konstantinápolyba, hogy elfogadtassa a császárral kinevezését, elutasította az Ecthesist. Hérakleiosz nem akarta elfogadni Róma álláspontját, viszont Severinus utódja [[IV. János pápa]] is elítélte művét. Ezért végül maga a császár is visszavonta az Ecthesist.

Már Sophronius levele is megalapozta a vitát arról, hogy HonoriustHonoriuszt eretnekséggel vádolják-e. Több éves vita után végül [[680]]. [[november 7.|november 7-én]] összeült a konstantinápolyi egyetemes zsinat, amelyen Honoriust eretneknek minősítették, és kiközösítették az egyházból.

==HonoriusHonoriusz a későbbi évszázadokban==

A kiátkozott egyházfő sorsa még sokáig vitatéma maradt az egyházban. Bűnösségét senki sem firtatta, viszont a későbbi korok teológusai inkább csak meggondolatlansággal vádolták meg HonoriustHonoriuszt, mintsem eretnekséggel. Mégis 1231 évvel halála után újra heves viták törtek ki HonoriusHonoriusz levelével kapcsolatban. [[1869]]. [[december 7.|december 7-én]] nyitották meg az [[első vatikáni zsinat]]ot, amelynek egyik legkényesebb témája volt a [[pápai tévedhetetlenség]]. Ez azt jelenti, hogy az egyházfő hit és erkölcs kérdésében Isten által nem tévedhet. Ennek cáfolására olvasták fel a zsinat előtt Honorius levelét, amely ismét heves vitákat szított a klérus tagjai között.

Ugyan HonoriusHonoriusz számlájára halála után eretnekséget és bűnt lajstromoltak Rómában, azt le kell szögezni, hogy személyében jóságos uralkodó ülhetett a pápai trónon, aki legfőbb kötelességeinek mindig eleget tett, azonban egyik botlása évezredeken át fennmaradt, és csak ennek rossz visszhangja maradt meg az emlékezetben.

|következő=[[SeverinusSzeverin pápa|SeverinusSzeverin]]|