„Jakobinus klub” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{építés alatt}}
[[Fájl:Club-des-jacobins.jpg|jobbra|thumb|A Jakobinus klub ülése a [[domonkos-rend]]i kolostor könyvtárában (1791)]]
A '''Jakobinus klub''' volt a [[francia forradalom]] leghíresebb klubja, ott készítették elő a forradalmat és valamennyi nagy horderejű eseményt, írta [[Georges Couthon]] 1793-ban. Itt találkoztak a közélet iránt érdeklődők, hogy új utakat és gondolatokat keressenek. A klub 1792 és 1794 között a politikai élet meghatározó tényezőjévé vált. 1793 végére 6000 hasonló klub működött Franciaország-szerte, és egymással levelezésben álló, erős hálózatot alkottak. A Jakobinus klub politikai jelentősége [[Maximilien de Robespierre]] halála után csökkent, majd 1794 novemberében a klub meg is szűnt.
== A klub története ==
A [[domonkos-rend|domonkosok]] első kolostora, a zarándokok számára nyitott vendégház 1218-ban létesült [[Párizs|Párizsban]] a Saint-Jacques utcában (Szent Jakab utca). Ezért nevezték Franciaországban a domonkosokat jakobinusoknak ([[francia nyelv|franciául]] jacobins). 1611-ben a Saint-Honoré utcában újabb kolostort alapítottak, amelyet 1789-ben bezártak. Az épületet bérbe vette az ''Alkotmány barátainak társasága'', amelynek egyes tagjai előzőleg a ''Breton klubhoz'' tartoztak. Először a kolostor nagytermében gyűlt össze a társaság, de ahogy a tagok száma növekedett, átköltöztek a templom feletti könyvtárba, majd 1791. június 29-én a kolostor templomában találkoztak. Ekkor
[[Fájl:Honoré Mirabeau 4.jpg|bélyegkép|jobbra|Mirabeau]]
A Jakobinus klub története három időszakra osztható, amelyeket [[Jules Michelet]] történész a meghatározó klubtagokon keresztül jellemzett: „A kezdeti [[Adrien Duport|Duport]], [[Antoine Barnave|Barnave]] és [[Alexandre de Lameth|Lameth]] által fémjelzett primitív, parlamenti, nemesi jakobinizmus megölte [[Mirabeau]]-t. Majd
A klub elsődleges célja az volt, hogy Társaság tagjai felkészüljenek [[Nemzeti Konvent|
▲A Jakobinus klub története három időszakra osztható, amelyeket [[Jules Michelet]] történész a meghatározó klubtagokon keresztül jellemzett: „A kezdeti [[Adrien Duport|Duport]], [[Antoine Barnave|Barnave]] és [[Alexandre de Lameth|Lameth]] által fémjelzett primitív, parlamenti, nemesi jakobinizmus megölte [[Mirabeau]]-t. Majd jött az újságírók, republikánusok ([[Jacques Pierre Brissot|Brissot]], [[Pierrre Choderlos de Laclos|Laclos]]) jakobinizmusa, ahol Robespierre vitte a szót. Végül 1793-ban eljött [[Georges Couthon|Couthon]], [[Louis Antoine de Saint-Just|Saint-Just]], [[René-François Dumas|Dumas]] ideje, amely felőrölte Robespierre-t és vele együtt a jakobinus mozgalmat”.
▲A klub elsődleges célja az volt, hogy tagjai felkészüljenek [[Nemzeti Konvent|Alkotmányozó nemzetgyűlés]] üléseire, megvitassák a felszólalások tartalmát, kidolgozzák az alkotmány szövegét. A Társaság gyors sikereket könyvelhetett el. 1790 végén közel 150 vidéki jakobinus klubot alapítottak. Azután már bárki tag lehetett, ha öt ajánlót tudott szerezni, és befizette a 24 francia font tagdíjat. A klubtagok között volt Mirabeau, Robespierre, [[Gilbert du Motier de La Fayette|La Fayette tábornok]], Duport, Barnave és Lameth. A Barnave által ellenőrzött központi levelező bizottság ügyelt a klubhálózat egyensúlyban tartására. A bizottságban helyet foglaltak a leendő vezetők: Jérôme Pétion de Villeneuve, Jacques-Pierre Brissot, François Buzot, Robespierre, Pierre-François Réal, Jean-Louis Carra, François-Louis Bourdon, Jacques Nicolas Billaud-Varennes, [[Jean-Marie Collot d’Herbois]], [[Camille Desmoulins]], Étienne Clavière. A Párizsban a kiváló szónok Mirabeau gyakorolt nagy hatást klubtársaira. 1791 tavaszán Lameth azzal vádolta Mirabeau-t, hogy összeesküvést szőtt az arisztokratákkal. Ettől kezdve a Dupot, Barnave, Lameth triumvirátusa irányította a klubot.
1791. június 20-án [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] és családja szökni próbáltak, álruhában, titokban hagyták el Párizst, de a nép visszatérésre kényszerítette őket. A király sérthetetlenségét biztosító határozatok megosztották a klub tagságát. Július 16-án, a [[Mars-mezei sortűz]] előestéjén Barnave kivált a klubból, magával vitte a mérsékelt nézeteket valló többséget, és a [[Ciszterciek]] egykori kolostorában (Couvent de Feuillants) megalapították a [[Feuillantinus klub]]ot. A Jakobinus klubban alig tizenvalahány tag maradt, közöttük Robespierre, Jérome Pétion de Villeneuve, Pierre-Louis Roederer, François Buzot, Henri Grégoire. Barnave kiválása politikai bukással volt egyenlő, mert 1791 őszén csak 60 Feuillantinus klub működött az egész országban a 442 Jakobinus klubbal szemben.
A kezdeti sikerek ellenére az 1791 szeptemberében tartott választásokon a párizsi jakobinus jelöltek nem kerültek be [[Nemzeti Konvent|
[[Fájl:Hw-robespierre.jpg|bélyegkép|jobbra|Maximilien de Robespierre]]
1791-92 telén élénk viták folytak a klubban Brissot és Robespierre között. Brissot háborút akart, hogy felszámolják az emigránsok fészkét [[Koblenz]]ben, és új ''keresztes hadjáratot'', amely kivívja a világszabadságot Európában. Robespierre, aki ellenezte a javaslatot, mert katonai diktatúrától tartott, így válaszolt Brissot-nak: „Páratlanul különc gondolat egy politikus részéről, ha azt hiszi, hogy fegyveres beavatkozással rákényszerítheti saját országának törvényeit és alkotmányát egy másik népre. Senki nem szereti a fegyveres misszionáriusokat.” Robespierre elszigetelődött, népszerűsége csökkent a jakobinusok között.
| |||