„Kubai forradalom” változatai közötti eltérés

| kontextus = [[Hidegháború]]

| helyszín = [[Kuba]]

| eredmény = A Július 26. Mozgalom (később Kubai Kommunista Párt) győzelme

*Fulgencio Batista bukása

| ok =

| területváltozások =

| védekező ={{zászló|Kuba}} Batista-diktatúra

| haderő1 =

| haderő2 =

{{Hadjárat

|sablon =

|szélesség = 250px

|szöveg = [[Moncada laktanya]] • [[Verrano hadművelet|''Verano'' hadművelet]] • [[La Plata-i csata (1958)]] • [[Las Mercedes-i csata]] • Yaugajay-i csata • [[Santa Clara-i csata]]

 

== Gerillaharcok (1956 - 1958) ==

Fidel és 80 társa [[1956]]. [[December 2.|december 2]]-án érkeztek meg a ''Granma'' nevű jachton Kuba partjaihoz. A Playa Las Coloradas nevű partszakaszon szálltak partra, Niquero helység közelében. A felkelők a tervezettnél két nappal később érkeztek meg, mert a hajó túl volt terhelve.{{refhely|Ramonet|182. o.}} Sajnálatos módon ez lehetetlenné tette, hogy összehangolják támadásukat a Mozgalom ''llano'' szárnyával. Miután partra szállították felszerelésüket, a felkelők a Sierra Maestra felé vették az irányt, ez a hegylánc Kuba délkeleti részén található. Három nappal később a Batista-hadsereg megtámadta a felkelők menetoszlopát és többségüket megölte - a pontos szám vitatott, de valószínűleg nem több, mint 20 fő élte túl a támadás és menekült be a hegyek közé.<ref>{{cite book | last = Thomas | first = Hugh | authorlink = | coauthors = | year = 1998 | title = Cuba or The Pursuit of Freedom (Updated Edition) | publisher=Da Capo Press|location = New York|isbn = 0-306-80827-7}}</ref> A túlélők között volt Fidel és Raúl Castro, Che Guevara és [[Camilo Cienfuegos]]. A támadás azonban szétszórta őket és a hegyek között egyedül vagy kis csoportokban kóborolva keresték egymást. A felkelőkkel szimpatizáló földművesek segítségével a túlélők végül találkoztak és végül belőlük alakult ki a forradalom győzelmét kivívó hadsereg magja. Fidel társai között volt [[Celia Sanchez]] és Haydee Santamaria (Abel Santamaria nővére) is.

 

 

A támadást követően az [[Egyesült Államok]] gazdasági szankciókkal sújtotta a Batista-kormányt és visszahívta a havannai amerikai nagykövetet, ami tovább gyengítette a kormány pozícióját.<ref>{{cite book|title=Cuba and the United States|author=Louis A. Pérez}}</ref> Batista népszerűsége és támogatottsága is gyengülni kezdett, korábbi támogatói vagy beálltak a forradalmárok közé vagy pedig elhatárolták magukat a rezsimtől. A kormány szilárd támogatóinak számítottak azonban a helyi bűnözői csoportok, a maffia és az amerikai üzletemberek.<ref>English, T. J. (2008) Havana Nocturne: How the Mob Owned Cuba and Then Lost It to the Revolution</ref>

A kormány egyre brutálisabb eszközökhöz folyamodott uralma fenntartása érdekében. Azonban a Sierra Maestra hegységben Fidel és társai, [[Frank País]], Ramos Latour, [[Huber Matos]] és mások, számos sikeres támadást vezettek a Batista-csapatok elszigetelt állásai ellen. Raúl és Che segített Fidelnek megszilárdítania politikai befolyását a felkelők által ellenőrzött területeket, nemritkán a feltételezett Batista-szimpatizánsok vagy Fidel riválisainak kivégzésével.<ref>{{cite web|url=http://www.independent.org/newsroom/article.asp?id=1535l|title = The Killing Machine: Che Guevara, from Communist Firebrand to Capitalist Brand|publisher = The Independent Institute|date=2005-07-11|accessdate= 2012-04-14|quote=Guevara meggyilkolt vagy felügyelte számos, a "nép ellenségének" kikiáltott személy, feltételezett ellenségek, vagy éppen rossz helyen rossz időben tartózkodó személyek kivégzését.}}</ref> Fidel erői mellett a rosszul felszerelt, irreguláris ''escopeteros'' csapatok zaklatták Batista erőit a hegység lábánál elterülő Oriente tartományban. Az ''escopeteros'' emellett közvetlenül is támogatták Castro főerőit, mivel biztosították az utánpótlási vonalait és felderítési információkat osztottak meg velük. A harcok eredményeként Castro irányítása alá tudta vonni a Sierra Maestra hegyvidéket.

 

 

1958. augusztus 21-én, a kormány számára kudarccal végződött ''Verano'' hadművelet után a forradalmárok támadásba mentek át. Az Oriente tartományban (nagyjából a mai Santiago de Cuba, Granma, Guantánamo és Holguín tartományok területén) Fidel Castro, Raúl Castro és Juan Almeida Bosque irányították az összehangolt támadásokat. A hegyekből leereszkedő, a kormánycsapatoktól zsákmányolt vagy Kubába csempészett fegyverekkel felszerelt lázadók számos kisebb csatát vívtak és nyertek meg, majd Castro vezetésével jelentős győzelmet arattak Guisa-nál. Ezt követően elfoglaltak számos települést, köztük Maffo, Contramaestre és Central Oriente városokat és fennhatóságuk alá vonták a Cauto síkságot.

 

Eközben a Che Guevara, Camilo Cienfuegos és Jaime Vega parancsnoksága alatt álló három felkelő csoport nyugatra, Santa Clara, a Villa Clara tartomány székhelye felé menetel. A Batista-hadsereg csapdába ejtette és megsemmisítette Jaime Vega menetoszlopát, de a másik két csoport sikeresen elérte a központi tartományokat, ahol több más, Castrotól függetlenül működő felkelőcsoporttal vették fel a kapcsolatot. Amikor Che Guevara csoportja az Escambray hegységen kelt át, feszültség támadt köztük és az élesen antikommunista Március 13. Mozgalom tagjai között, akik szintén hosszú hónapok óta harcolta Batista ellen. Ennel ellenére a felkelők sikeresen egyesítették erőiket és megkezdték támadásukat. A Cienfuegos parancsnoksága alatt álló csoport 1958. december 30-án jelentős győzelmet vívott ki a [[Yaguajay-i csata]] során, amiért később a "Yaguajay hőse" nevet kapta.

{{quote|A mi forradalmunk minden amerikai vagyont veszélybe sodort Latin-Amerikában. Arra biztatjuk ezeket az országokat, hogy csinálják meg a saját forradalmukat.| Che Guevara, 1962 októbere<ref>{{cite news|url=http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/us_and_americas/article5062895.ecetitle=Attack us at your Peril, Cocky Cuba Warns US|author=Henry Brandon|publisher=''The Sunday Times''|date=1962-10-28}}</ref>}}

[[Fájl:Fidel Castro - MATS Terminal Washington 1959.jpg|right|thumb|Fidel Castro 1959-ben Washingtonban]]

1959-ben Castro, aki még februárban az ország miniszterelnöke lett, az Egyesült Államokba utazott, hogy megnyugtassa a kommunista hatalomátvételtől tartó amerikai közvéleményt és a kormányt. Ekkor azt nyilatkozta: "''Tudom, hogy a világ mit gondol rólunk, hogy kommunisták vagyunk és természetesen én már világosan, nagyon világosan megmondtam, hogy nem vagyunk kommunisták.''"<ref>[http://www.upi.com/Audio/Year_in_Review/Events-of-1959/Cuban-Revolution/12295509433704-2/ Year in Review - 1959]. UPI. Retrieved 2011-12-24.</ref>

 

 

== Források ==

 

==Ajánlott irodalom==

* [http://www.hartford-hwp.com/archives/43b/index-ab.html ''The History of Socialist Revolution in Cuba (1953–1959)''] - a kubai forradalom története a World History Archives-ból

* [http://media.www.southwesterncollegesun.com/media/storage/paper777/news/2009/03/05/Backpage/Cuba-Celebrates.50.Years.Of.Revolution-3646113.shtml ''Cuba Celebrates 50 years of Revolution''] - Christian Gutierrez írása a forradalom 50-ik évfordulójára rendezett ünnepségek alkalmából

<!-- nincs megfelelő sablonunk még

* {{Internet Archive film clip|id=1959-01-05_Castro_Triumphs|description="Castro Triumphs. Havana Crowds Hail Success Of Revolt, 1959/01/05 (1959)"}}