„Bolgárszeg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
Az [[1399]]-es pápai búcsúengedély szerint a várost már sok görög, vlach, bolgár és örmény lakta, és a „szakadároknak” saját templomuk is volt. Ez tehát az első okleveles adat a brassói [[Ortodox kereszténység|ortodox keresztényekről]], de nyelvükről és származásukról kevés a pontos információ. A városnegyednek nevet adó bolgárokkal kapcsolatban több a kérdéses pont. Először is az, mekkora területre vonatkozott a korai oklevelekben írt ''Belgerei'' vagy ''Bulgaria.'' A [[15. század]]ban [[Óbrassó]]ban és Brassó [[Belváros (Brassó)|Belvárosában]] is nyilvántartottak két ''Bulgaria'' nevű fertályt: az egyiket a délnyugati ''Quartale Corporis Christi''ben, a másikat az északkeleti ''Quartale Petri''ben (az előbbiben 38 adófizetőből 37 volt román, az utóbbiban 36 adófizetőből 16 volt magyar és 7 román). [[1480]]-ban Bolgárszegen már egyetlen bolgárt sem írtak össze. Bizonyos, hogy [[1503]]-ban már a mai Bolgárszeg teljes akkor lakott részét így nevezték. Ekkor viszont a nyilvánvalóan [[Erdélyi szászok|szász]] és magyar lakosokat is ''Bulgarus''nak írták ''(Bartock Bulgarus, Feder Bulgarus, Mutchesch Myhal Bulgarus, Kyreay Bulgarus).''<ref>Brassó városának ettől a kérdéstől független bolgár vonatkozása, hogy [[Petar Beron]] 1821-ben a [[Honterus Gimnázium]] nyomdájában nyomtatta ki az első [[bolgár nyelv]]ű ábécéskönyvet, az ún. „halas ábécét”.</ref>
Az őshonos bolgárszegi románok – akiket a ''troacă'
[[1469]]-ben [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] a [[barcaság]]i románokat felszabadította a [[juhötvened]] fizetése alól. A Bolgárszegen [[1477]]-ben 169 szász, 99 román és 29 magyar, [[1489]]-ben 304 szász, 118 ortodox és 86 magyar, [[1522]]-ben 233 szász, 200 román és 79 magyar, [[1590]]-ben 384 román, 183 német és 22 magyar család fizetett adót.
31. sor:
[[1777]]-ben a bolgárszegi románok megkapták az önálló bíróállítás és a Belvárosban való kiskereskedelem jogát – [[II. József magyar király|II. József]] halála után azonban ezeket a jogokat elveszítették. Jórészt itt húzták meg magukat az [[1821]]-es [[havasalföld]]i [[Tudor Vladimirescu]]-féle és a [[moldva]]i görög felkelés elfojtása után menekülők. A gazdagabb [[bojár]]ok ezt annál is könnyebben megtehették, mert sokuk házat tartott fenn Bolgárszegen. Ugyanebben az évben választották be az első román szomszédatyát az egyik bolgárszegi szász [[Szomszédság|Nachbarschaftba]]. Szász mintára azonban a románok is szomszédságokba ''(vecinie)'' tömörültek (négy ilyen létezett: ''Roamuri, Cacova, Tocile'' és ''Coasta'').<ref>[http://mek.oszk.hu/01600/01677/01677.pdf Hajdú Farkas Zoltán: ''Székelyek és szászok.'' Marosvásárhely, 2001, 84. o.]</ref> [[1847]]-ben 74 bolgárszegi kereskedő adott át kérvényt [[Andrei Șaguna|Șagunának]] a [[szászföld]]i románság egyenjogúsításáról.
[[1779]] és [[1782]] között 1348 adózó közül 1031 volt román, 242 szász, 54 cigány és 21 magyar.
[[1851]]-ben 5805 román, 1095 szász, 770 magyar, 269 német, 119 cigány és 62 görög nemzetiségű lakosát írták össze.
| |||