Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy-Britannia –> Egyesült Királyság
A [[Baktérítő]]től néhány kilométerre délre található, [[trópusi éghajlat]]ú szigetet [[1767]]-ben egy angol hajós, [[Philip Carteret]] fedezte fel. A sziget első telepesei a [[Bounty]] fellázadt [[matróz]]ai és a [[Tahiti]]ról magukkal hozott polinéziai őslakosok voltak, akik [[1790]]-ben érkeztek a szigetre, összesen 27-en (a 9 angol lázadó,12 tahiti nő és 6 tahiti férfi). [[Henry Adams]], más források szerint John Adams, a lázadó hajó utolsó életben maradt tagja békés, földművelő közösséget szervezett a szigeten. A sziget lakóit az angol nyelvre tanította, olvasási alapnak pedig az egyik hajóstiszt ládájában talált King-James kiadású angol nyelvű Bibliát használták. Jogrendjüket a Bibliából kiolvasott elvek alapján próbálták berendezni.Az angol-tahiti keveréknyelvben a középkori angol nyelv sajátosságai még ma is fellelhetőek, melyeket a középkori bibliakiadásból örökítettek át. A szigetek címere láthatóan tartalmazza a földműveléskor is használt talicska motívumot, a virágot és a horgony felett egy KÖNYVET. Ez utalás arra, hogy a címer megrajzolásakor magukat a Könyv, vagyis a Biblia népének tartották. A szigetek a külvilág számára [[1808]]-ig ismeretlenek voltak, mivel a térképek rossz helyen jelezték, de akkor egy hajó újból felfedezte.
 
[[1838]]-ban [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] [[Annexió|annektálta]]. [[1856]]-ban a szigetnek már 194 lakója volt, amely túl soknak bizonyult, ezért a lakosok egy részét a [[Norfolk-sziget]]re telepítették, amely [[1913]] óta ausztrál szövetségi fennhatóság alatt van. [[1902]]-ben Pitcairnhez csatolták az összesen 38 km² összterületű Henderson, Ducie és Oeno szigeteket.
 
[[1952]]-től [[Fidzsi-szigetek]] és [[Tonga]] fennhatósága alá tartozott, de [[1970]]-ben e szigetcsoportok függetlenné váltak, míg Pitcairn az [[új-zéland]]i brit főbiztos felügyelete alá került.
117 228

szerkesztés