„V. Márton pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.2+) (Bot: következő módosítása: yo:Pópù Martin 5k |
a linkek |
||
19. sor:
==Életútja a konstanzi zsinat felé==
''Ottone'' (vagy ''Oddone'', ''Odo'') ''Colonna'' néven született [[1368]]-ban [[Róma|Rómában]], más feljegyzések szerint az örök városhoz közel fekvő [[Genazzano]]ban. A Colonna család Róma legősibb famíliáinak egyike volt, és a város középkori életében a legnagyobb befolyással bíró nemesi pártok egyikének központi eleme volt. Agapito Colonna és Caterina Conti házasságából született meg Ottone, akit a hatalmas vagyon felett uralkodó család elsőrendű neveltetésben részesített. [[Perugia]] egyetemére iratkozott be, ahol a [[teológia]] tanulmányozását tette első helyre, és így került az egyházi szolgálat közelébe. Ottone családja befolyásával az egyetem elvégzése után a pápai udvarban kapott állást. [[VI. Orbán pápa]] apostoli jegyzőnek tette meg, majd a vallásosságáról ismertté váló Ottone [[IX. Bonifác pápa|IX. Bonifác]] idején nunciusi és pápai felügyelői rangot kapott, amellyel több itáliai városban is igyekezett megerősíteni a központi intézkedéseket. [[1401]]-től kezdve négy éven át irányította
A bíborosi kollégiumba belépve Ottone pályafutása alatt először szembesült az egyház skizmájával, amelynek megoldása a [[párizs]]i egyetemről kiszivárgó elméletekkel lázban tartotta a római bíborosokat is. Az idő közben Rómában trónra lépő [[XII. Gergely pápa]] idején a szakadást ellenzők tábora annyira megerősödött, hogy az [[Avignon]]ban székelő [[XIII. Benedek pápa|XIII. Benedek]] bíborosai és Gergely kardinálisai úgy döntöttek a két egyházfő kizárásával tesznek pontot az egyházszakadásra. Ottone is lelkes támogatója lett a [[konciliarizmus]] eszméjének, azaz a pápák lemondatása után az egyetemes zsinat döntése mellé állt. Elpártolt Gergely mellől, és részt vett a [[Pisa|Pisában]] összehívott zsinaton. Mindkét pápa trónfosztása mellett tette le voksát, és részt vett [[V. Sándor]] megválasztásában is. A pisai pápa feltétlen híve lett, aki hamarosan [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János]] választásánál is jelen volt. János pontifikátus alatt leginkább a különböző hitelvek vizsgálatával foglalkozott. Ő bírálta el [[John Wycliffe]] és [[Husz János]] könyveit is az egyházi [[inkvizíció]] felkérésére, így az [[1414]]-ben összeülő [[konstanzi zsinat]]on is hűvös következetességgel képviselte a két egyházi tanító perét.
Amikor Ottone János kíséretében elindult Konstanzba, még nem is sejítette, hogy a zsinat fordulópontot jelent majd életében. A [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] dominálta egyházi gyűlésen három fontos témakört tárgyaltak. Az első az egyház szakadásának orvoslása volt, amelyet Zsigmond hatására a zsinat is a három egyházfő trónfosztásában látott. A második fő pont az egyházi reformok megindítása volt, és harmadjára a téves hittételek vizsgálata szerepelt a konstanzi zsinat előtt. A zsinat [[1415]]-ben tanúja volt XII. Gergely önkéntes lemondásának, és hosszas huza-vona után a zsinatot vezető XXIII. János is lemondott méltóságáról. A [[Perpignan]]ba zárkózott XIII. Benedek nehezebb kérdés volt a zsinat számára. Zsigmond személyes találkozón sem tudta rávenni a lemondásra, ezért [[1417]]. [[július 27.|július 27-én]] a Konstanzban összegyűlt egyháziak megfosztották őt a pápai címtől, amelyet Benedek sohasem ismert el. A zsinat üresnek nyilvánította [[Szent Péter]] trónját, és novemberben összeült a [[konklávé]], hogy megválassza a mindenki által elismert egyházfőt. A zsinaton jelenlévő huszonhárom bíboros mellett a zsinaton nemzetekbe tömörített résztvevők is részt vehettek. A bíborosi kollégiumon kívül tehát még jelen volt az öt nemzetből hat-hat képviselő. Az öt nemzet a következőképpen állt össze:
| |||