„Fabinyi Tihamér” változatai közötti eltérés

'''Fabinyi Tihamér''' ([[Nagyrőce|Hisnyóvíz]], [[1890]]. [[augusztus 7.]] – [[Boston]], [[Amerikai Egyesült Államok|USA]], [[1953]]. [[június 11.]]<ref name="plex">{{Pécs Lexikon|1|217}}</ref>) jogász, politikus, képviselő és felsőházi tag, kereskedelmi és pénzügyminiszter

Evangélikus családból származott, egyháza életében aktív szerepet vállalt és több adománnyal is gyarapította. Egyetemi tanulmányait [[Berlin]]ben, [[Lipcse|Lipcsében]] és [[Cambridge]]-ben folytatta, majd [[1913]]-ban [[Budapest]]en szerzett jogi végzettséget.<ref name="plex"/> Pályája az igazságszolgáltatásban indult: előbb a budapesti törvényszéken, majd a [[Magyar Királyi Kúria|Kúrián]] és a hatásköri bíróságon dolgozott, innen az [[igazságügy-minisztérium]]ba került törvényelőkészítő bírónak.<ref name="plex"/> Szolgálatáért kitüntetésben részesült. [[1921]]-ben az állami pályát elhagyva a Ganz-Danubius gyár jogigazgatója lett, majd ügyvédi irodát nyitott. Elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, nyelvismeretét ([[angol nyelv|angol]], [[német nyelv|német]], [[olasz nyelv|olasz]], [[francia nyelv|francia]]) is kamatoztatva, és sokat utazott. Eközben a [[Magyar Jogászegylet]] titkáraként tevékenykedett, továbbá több cikket írt hazai és külföldi szaklapokba, és nagyobb terjedelmű munkákat is írt, illetve szerkesztett jogi tárgykörben. Erre való tekintettel [[1924]]-től a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] perjogi magántanárává avatták, [[1927]]-től pedig a [[Közgazdasági Egyetem]] előadója lett részvénytársasági, szövetkezeti és polgári perjogi témában.

[[1931]]-ben a [[kiskundorozsma]]i választókerületben képviselővé választották a kormányzó [[Nemzeti Egység Pártja]] programjával,<ref name="plex"/> és [[1932]]-ben megszerezte a kereskedelemügyi miniszteri tárcát a [[Gömbös-kormány]]ban (1932. [[október 1.]] – [[1935]]. [[március 4.]]). Ilyen minőségben nagy szerepet vállalt az [[Ausztria|Ausztriával]] és [[Olaszország]]gal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, a [[Duna|Dunáról]] a tengerekre irányuló hajózás megteremtésében, a transzkontinentális útvonal [[Budapest]]et [[Kecskemét]]tel összekötő szakaszának kiépítésében, valamint a turizmus – és különösen a balatoni idegenforgalom – elterjesztésében. Érdemeiért a [[Magyar Érdemrend]] nagykeresztjével és az [[Olasz Királyi Koronarend]] nagykeresztjével is kitüntették.