„Olbers-paradoxon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
anon beszúrás rendezése, korr, form |
||
16. sor:
Kepler ezt bizonyítéknak tekintette a véges világegyetem, de legalábbis a véges számú csillag léte mellett. Érvelése nem teljes, ahogy látni fogjuk.
== A paradoxon súlyos logikai hibát tartalmaz, ezért önmaga paradoxonja ==▼
== Kísérletek a paradoxon feloldására ==
Egy kísérlet a magyarázatra abból indul ki, hogy a [[Világegyetem]] nem átlátszó, és a távoli csillagok fényét leárnyékolják porok, gázok és sötétebb égitestek, emiatt nagy távolságból nem ér el hozzánk a fényük. Valójában ez nem oldja meg a paradoxont, ugyanis a [[termodinamika első főtétele]] szerint az energiának meg kell maradnia, ezért a közbenső anyagnak fel kell forrósodnia, ekkor pedig világítania kell ([[hőmérsékleti sugárzás]]). Ez ismét egyenletes sugárzást eredményezne minden irányban.
35 ⟶ 26 sor:
== Részletezés ==
A paradoxon többféle módon oldható fel.
43 ⟶ 33 sor:
Egy másik - nem a Big Bang elméleten alapuló - feloldást mutatott be [[Benoît Mandelbrot]]. Eszerint a csillagok az univerzumban nem egyenletesen oszlanak el, hanem [[fraktál]]szerűen, mint egy [[Cantor-szőnyeg]], ez magyarázza a nagy méretű sötét területeket. Jelen ismereteink alapján nem dönthető el, hogy ez az állítás igaz-e, bár az újabb műholdas kutatások szerint a [[kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás]] 1:10 000-hez mértékben izotróp.
A paradoxon felteszi, hogy a csillagok száma egy végtelen világban végtelen, azonban megfeledkezik arról, hogy egy végtelen világnak végtelen tere van, így a köztudottan véges sebességgel terjedő fény a végtelen terű és végtelen idejű világban nem teljesíti a következtetést, vagyis hibás logikai fejtegetéssel állunk szemben.
== Források ==
| |||