Apja [[Sennyey Károly]] császári és királyi kamarás, anyja [[Nádasdy Erzsébet]] grófnő volt. A jogi tanulmányokat Kassán végezte, ezután 1841-ben Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év múlva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, majd a [[magyar királyi helytartótanács|Magyar Királyi Helytartótanács]] titkára lett. 1846-ban a [[Magyar Királyi Udvari Kancellária]] tiszteletbeli elnöki titkára, közben elnyerte a királyi kamarási méltóságot is. 1847-48-as országgyűlésen mint [[Zemplén vármegye]] első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, [[1848-491848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a [[Magyar Tudományos Akadémia]] igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a [[magyar királyi helytartótanács|Magyar Királyi Helytartótanács]] alelnöke volt. A [[provizórium]] alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, és a [[nádor|nádori]] szék üresedése következtében a [[magyar királyi helytartótanács|Magyar Királyi Helytartótanács]] elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondotta tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877. februárjában, [[Tisza Kálmán]] lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki.<ref>Vasárnapi Újság 35. évf. (1888) 2. sz. 1. p.</ref>
