„József Attila Múzeum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tamas1973 (vitalap | szerkesztései)
17. sor:
== Története ==
 
[[HermannHerrmann Antal|Dr. HermannHerrmann Antal]] [[Csanád vármegye]] tiszteletbeli főlevéltárosa [[1924]]-ben memorandumot juttatott el [[Purgly Emil]] főispánnak, amelyben a nemzeti hagyomány megmentése érdekében javasolta egy megyei múzeum felállítását. Elgondolása szerint a vármegyének általános közművelődési egyesületet kellene létrehoznia, de egy kultúrházat is kért a város számára.
 
[[1937]]-ben a [[Csepregi Imre]] vezérletével nemrégiben újjáalakított ''Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat'' elődje jogutódjaként visszaigényelte a [[József Attila Gimnázium (Makó)|főgimnáziumtól]] a letétként őrzött tárgyakat. [[Arany]]-, [[ezüst]]-, [[nikkel]]-, [[bronz]]- és [[réz]]pénz jutott így a birtokába, de több olyan tárgyat és okmányt is megkapott, amelyeket a gimnázium [[1903]] óta gyűjtött össze. Mindezek tárolását két nagyméretű szekrényben oldották meg, amelyeket a [[Városháza (Makó)|vármegyeháza]] szárnyépületében helyeztek el. Az újabb ásatások leletei a [[szeged]]i [[Szegedi Tudományegyetem|egyetem]] Régiségtudományi Intézetébe kerültek. Ez utóbbi szervezet egyébként a makói régészeti tárgyak preparálását és restaurálását magára vállalta.
25. sor:
A [[Felvidék]] visszacsatolásával megüresedett a [[DMKE internátus]], mert az intézményt [[Kassa|Kassára]] költöztették. Alkalom kínálkozott, hogy a múzeumot, könyvtárat és a levéltárat itt helyezzék el. A múzeumban a tervek szerint létesítettek volna egy mezőgazdasági osztályt is, ahol a [[makói hagyma]], a [[mezőhegyes]]i ménesbirtok és a [[Bánkút (Medgyesegyháza)|bánkút]]i [[cirok]]termesztés lett volna bemutatva; a törvényhatóság tulajdonában lévő 180 kép volt szánva a képzőművészeti gyűjtemény alapjának; az [[apátfalva|apátfalvi]] népviseletet és a vármegye népművészeti emlékeit egy [[etnográfia]]i részlegben kívánták bemutatni. A város közgyűlése 85 igen szavazattal 1 nem ellenében megszavazta az épület megvásárlását. Az új létesítményt a [[Magyar Tudományos Akadémia]] könyvadománnyal, a [[Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége]] szakfolyóirat-előfizetéssel és pénzadománnyal, a [[Magyar Természettudományi Társulat]] Csanád vármegye [[Növények|növény]]világát felölelő anyaggal támogatta.
 
[[1943]]-ban a Régiségtudományi Intézet helyszűke miatt visszaküldte Makóra a náluk tárolt gyűjteményt, ezt a [[június 15.]]-ére bebútorozott múzeumban el is helyezték. Egy apátfalvi szoba berendezésével kezdődött el a néprajzi osztály szervezése. Ez év decemberében már közel 2800 múzeumi tárgy volt kiállítva, de az okiratok és az éremgyűjtemény nagyközönség előtti bemutatását a [[második világháború]] utánra halasztották. [[1944]] szeptemberében, a város kiürítésekor a régészeti gyűjtemény értékesebb részét ládákba csomagolták, és [[vasút]]on elszállították. A szerelvény [[Zalaegerszeg]] környékén [[USA|amerikai]] szőnyegbombázás áldozata lett; az éremgyűjteményt a [[Szovjetunió|szovjetek]] hordták szét a parancsnokuk által engedélyezett szabad rablás során.
 
A [[Múzeumok Országos Központja]] a háborút átvészelt régészeti edénytöredékekből álló gyűjteményt [[1950]]-ben múzeummá nyilvánította, majd kinevezte [[Pasovár Ernő]] utolsó éves muzeológus hallgatót főhivatású múzeumvezetővé.<ref>[http://csm-honismeret.uw.hu/JAmuzeum.php A makói József Attila Múzeum – Csongrád Megyei Honismereti Egyesület]</ref> Az így létrejött intézményt [[József Attila|József Attiláról]] nevezték el; [[1951]]-ben beköltöztették a Megyeház u. 4. szám alatti [[romantika|romantikus]] stílusú nemesi kúriába, amit a Szegedi Tervezőiroda tervei alapján [[1952]]-ben – a múzeumi funkció figyelembevételével – felújítottak, átalakítottak. [[1970]]-ben emeletráépítést terveztek az épületre, de az alapfalak kibontásakor derült ki, hogy a belső főfalak sárba vannak ágyazva. Statikai okok miatt a falazatot a padlóvonalig le kellett bontani, majd közel egy évtizedig állt az építkezés. Végül [[1981]]-ben a kúriát lerombolták, és a helyén felépítették a ma is álló új múzeumépületet, amelyet [[Vincze Mihály]] tervezett. A monoton homlokzatra [[Varga Imre (szobrász)|Varga Imre]] épületplasztikáját helyezték: a református ótemető kopjafáiból összeállított kompozíció az idő múlását érzékelteti.<ref>Tóth Ferenc dr.: ''Makói Útikalauz'', Magony-Dornbach Bt., Makó, 2005 ISBN 963-86933-1-2</ref>