Főmenü megnyitása

A József Attila Múzeum Makó város múzeuma, gyűjtőterülete a makói járás tizenhat községére terjed ki.

József Attila Múzeum
József Attila Museum Makó.JPG
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Makó
Magyarország
Cím 6900 Megyeház u. 4.
Alapítva 1950
Igazgató Badicsné Szikszai Zsuzsanna
Elhelyezkedése
József Attila Múzeum (Magyarország)
József Attila Múzeum
József Attila Múzeum
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 12′ 53″, k. h. 20° 28′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 53″, k. h. 20° 28′ 47″
A Wikimédia Commons tartalmaz József Attila Múzeum témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Dr. Herrmann Antal Csanád vármegye tiszteletbeli főlevéltárosa 1924-ben memorandumot juttatott el Purgly Emil főispánnak, amelyben a nemzeti hagyomány megmentése érdekében javasolta egy megyei múzeum felállítását. Elgondolása szerint a vármegyének általános közművelődési egyesületet kellene létrehoznia, de egy kultúrházat is kért a város számára.

1937-ben a Csepregi Imre vezérletével nemrégiben újjáalakított Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat elődje jogutódjaként visszaigényelte a főgimnáziumtól a letétként őrzött tárgyakat. Arany-, ezüst-, nikkel-, bronz- és rézpénz jutott így a birtokába, de több olyan tárgyat és okmányt is megkapott, amelyeket a gimnázium 1903 óta gyűjtött össze. Mindezek tárolását két nagyméretű szekrényben oldották meg, amelyeket a vármegyeháza szárnyépületében helyeztek el. Az újabb ásatások leletei a szegedi egyetem Régiségtudományi Intézetébe kerültek. Ez utóbbi szervezet egyébként a makói régészeti tárgyak preparálását és restaurálását magára vállalta.

1938 januárjában közel 32 ezer pengő gyűlt össze a Kelemen László-emlékalapra; a városban heves vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy ezt szoborra, színház, művelődési ház, vagy múzeum létesítésének céljára használják-e föl. Végül úgy döntöttek, hogy 50 pengő kivételével a teljes összeget múzeumalapításra fordítják. Belügyminisztériumi engedéllyel a 28 ezer pengőnyi Návay Lajos szoboralapot is hozzáadhatták a múzeumra szánt pénzhez.

A Felvidék visszacsatolásával megüresedett a DMKE internátus, mert az intézményt Kassára költöztették. Alkalom kínálkozott, hogy a múzeumot, könyvtárat és a levéltárat itt helyezzék el. A múzeumban a tervek szerint létesítettek volna egy mezőgazdasági osztályt is, ahol a makói hagyma, a mezőhegyesi ménesbirtok és a bánkúti ciroktermesztés lett volna bemutatva; a törvényhatóság tulajdonában lévő 180 kép volt szánva a képzőművészeti gyűjtemény alapjának; az apátfalvi népviseletet és a vármegye népművészeti emlékeit egy etnográfiai részlegben kívánták bemutatni. A város közgyűlése 85 igen szavazattal 1 nem ellenében megszavazta az épület megvásárlását. Az új létesítményt a Magyar Tudományos Akadémia könyvadománnyal, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége szakfolyóirat-előfizetéssel és pénzadománnyal, a Magyar Természettudományi Társulat Csanád vármegye növényvilágát felölelő anyaggal támogatta.

1943-ban a Régiségtudományi Intézet helyszűke miatt visszaküldte Makóra a náluk tárolt gyűjteményt, ezt a június 15-ére bebútorozott múzeumban el is helyezték. Egy apátfalvi szoba berendezésével kezdődött el a néprajzi osztály szervezése. Ez év decemberében már közel 2800 múzeumi tárgy volt kiállítva, de az okiratok és az éremgyűjtemény nagyközönség előtti bemutatását a második világháború utánra halasztották. 1944 szeptemberében, a város kiürítésekor a régészeti gyűjtemény értékesebb részét ládákba csomagolták, és vasúton elszállították. A szerelvény Zalaegerszeg környékén amerikai szőnyegbombázás áldozata lett; az éremgyűjteményt a szovjetek hordták szét a parancsnokuk által engedélyezett szabad rablás során.

A Múzeumok Országos Központja a háborút átvészelt régészeti edénytöredékekből álló gyűjteményt 1950-ben múzeummá nyilvánította, majd kinevezte Pesovár Ernő utolsó éves muzeológus hallgatót főhivatású múzeumvezetővé.[1] Az így létrejött intézményt József Attiláról nevezték el; 1951-ben beköltöztették a Megyeház u. 4. szám alatti romantikus stílusú nemesi kúriába, amit a Szegedi Tervezőiroda tervei alapján 1952-ben – a múzeumi funkció figyelembevételével – felújítottak, átalakítottak. 1970-ben emeletráépítést terveztek az épületre, de az alapfalak kibontásakor derült ki, hogy a belső főfalak sárba vannak ágyazva. Statikai okok miatt a falazatot a padlóvonalig le kellett bontani, majd közel egy évtizedig állt az építkezés. Végül 1981-ben a kúriát lerombolták, és a helyén felépítették a ma is álló új múzeumépületet, amelyet Vincze Mihály tervezett. A monoton homlokzatra Varga Imre épületplasztikáját helyezték: a református ótemető kopjafáiból összeállított kompozíció az idő múlását érzékelteti.[2]

Az 1960-as évektől a gyűjtemény folyamatosan növekedett, létrejött a helytörténeti gyűjtemény; a néprajzi, ami népi viseleteket, festett bútorokat, mezőgazdasági- és háztartási eszközöket és kézműves műhelyeket tár a nagyközönség elé; az irodalmi gyűjtemény, amelynek legértékesebb darabjai József Attila kéziratai; létrehozták a képzőművészeti gyűjteményt, aminek alapját az 1920-as, az 1970-es és 80-as évek művésztelepeinek alkotásai, valamint a jeles államférfikat és uralkodókat bemutató történelmi arcképcsarnok képezte az alapját.

1979-ben elkészült a múzeum irodalmi kiállítóhelye, az Espersit-ház; az új főépület felépítésével egy időben kialakították a belső udvarban a skanzen épületeit. 1980-ban megnyílt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a makói hagymás ház. Később a József Attila Múzeumban kiállított anyag természettudományi, fényképi, adattári és történeti dokumentációs gyűjteménnyel bővült. Az épület földszinti terme időszaki kiállításoknak adott otthont, az emeleten pedig elkészült a „Makó 700 éve” című állandó kiállítás, ami a város történetét tárja a nagyközönség elé. A látogatók megismerhették a település születését, mezővárossá fejlődését; kiállították az 1299. évi oklevelet, ahol már Makófalvaként említik a települést; a kiállítás felölelte az elmúlt évszázadokat, az 1970-es árvíz képei zárták azt.[3]

2008-ban a Csongrád Megyei Önkormányzat 54 millió forintot nyert az Oktatási és Kulturális Minisztérium Alfa programjából a József Attila Múzeum modernizálására.[4] A beruházás keretein belül megközelíthetővé tették az épület bejáratát és az udvari skanzent a mozgáskorlátozottak számára. Felújították és kibővítették a vizesblokkokat, korszerűsödött a fűtésrendszert; az ablakok jelentős részét hőszigetelőre cserélték, új világítást és vízzáró szigetelést kapott az épület, és klímaberendezéseket is felszereltek. A kiállított tárgyak és dokumentumok UV-fényvédelmét álmennyezettel biztosították. Kialakítottak egy 40-50 fő befogadására alkalmas előadó és foglalkoztató termet is. Az építőipari munkálatokba a makói alvállalkozókon kívül besegítettek a Galamb József Szakképző Iskola tanulói is.[5]

Kialakították az új várostörténeti kiállítást is, ami a „Küzdelmes évszázadok” nevet kapta; az újonnan beszerzett modern technikai eszközök és multimédiás ismerethordozók látványosabbá tették a tárlatot. Elkészült egy új képtár is, amely egységben láttatja a gyűjtemény legértékesebb festményeit, a kiállítás hanganyaga pedig a bemutatott korszakok életérzését és hangulatát kívánja érzékeltetni. A munkálatok januárban kezdődtek és márciusban fejeződtek be; az új kiállítást 2008. június 26-án nyitotta meg Schneider Márta kulturális szakállamtitkár és Magyar Anna, a megyei közgyűlés elnöke.

Állandó kiállításokSzerkesztés

Küzdelmes évszázadokSzerkesztés

A kiállítás Makó történetét mutatja be az újjátelepüléstől (1699) a rendszerváltásig, tehát gyakorlatilag a város elmúlt 300 évét látogatóbarát környezetben, érintőképernyős számítógépes terminálokkal. Kialakítottak három enteriőrt: egy apátfalvi tisztaszobát festett bútorokkal, fehér hímzéses párnákkal, felvetett ággyal és tükrös szentképekkel, a sarokban búbos kemencével; egy reformkori nemesi szalont, ahol a földeáki Návay család bútorait és arcképeit állították ki, a látogatókat pedig 19. századi muzsika fogadja; és egy polgári ebédlőt, aminek berendezése Espersit János lakásának, az Espersit-háznak dísze volt. Ez utóbbiban alföldi festők képeit helyezték a falakra, a korabeli gramofonból Karády Katalin előadásában a kor slágerei, az ismert háborús dalok szólnak.

A három évszázadot bemutató kiállításon megtekinthetőek a 16. században és a Rákóczi-szabadságharcban használt osztrák tiszti sponton, két alabárd egy csontberakásos balkáni puska, egy dragonyos sisak, és egy-egy katonai térkép 1695-ből és 1696-ból; a reformáció városi elterjedését szemléltető keresztelő kancsó és tál, úrasztalterítő, valamint Szikszai György makói prédikátor Keresztyén tanítások és imádságok című munkája; az újkori írásos dokumentumok közül a pozsonyi magyar kamara oklevele, Makó város pecsétje 1615-ből, Vertics József vármegyeház terve, valamint a Makó Mezeő Várossának Urbarioma című munka. Felvonultatja a reformkor és az 1848-as szabadságharc nagy alakjait, úgymint Návay Tamást és Dobsa Lajost. A dualizmus időszakából felvonultatja az infrastrukturális fejlesztéseket, a makói hagyma világhírűvé válását. Hollósy Kornélia opera-énekesnő egy időben a városban élt; a múzeumban megtekinthető hímzett tarsolya, valamint a róla készült rajzok. A kiállítás végül a 20. század bemutatásával zárul, különös figyelmet szentelve Makó híres szülötteinek, Pulitzer József sajtócézárnak és Galamb József konstruktőrnek. Fényképek segítségével megelevenednek az 1956-os forradalom és az 1970-es árvíz eseményei. A tárlat a rendszerváltás, és az első demokratikus választások helyi történéseivel zárul.

Megtekinthető a híres makói piac egy 20. századi életképe is, amivel a látogatók bepillanthatnak a térség földművelő és iparos lakóinak tárgyi világába. Korhű viseletekbe öltöztetett bábuk – pereces, kenyér-, kendő-, cserép-, és mézeskalácsárus kisbíró, vándorköszörűs, parasztgazda, valamint az újságárus bódéjával együtt – tekinthetők meg.

Történelmi arcképcsarnokSzerkesztés

A kiállítás bemutatja Csanád és Torontál vármegyék ősgalériájának, képgyűjteményének legszebb darabjait is; a korábban a vármegyeháza közgyűlési termében, a főispáni szalonokban és az alispáni hivatalokban elhelyezett festményeket 1950-es években eltávolították és a múzeum raktárába szállították. Az 1980-as években elkezdődtek a restaurálási munkálatok, 2008 óta pedig egymás mellett láthatják az érdeklődők ezeket a hatalmas méretű, kvalitásos alkotásokat. A képeket megfestő művészek között olyan nagy nevek vannak, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, vagy Karlovszky Bertalan.

SkanzenSzerkesztés

A múzeum udvarában kialakított skanzenben a látogatók betekintést nyerhetnek a hagymás ház belsejébe, ami Erdei Ferenc szülőházának rekonstruált mása. A konyhában a makói hagyma fajtát mutatják be, a helyiség belső részében, egy diorámában az egykori hagymapiacot villantja föl a kiállítás. A hátsó két helyiségben a sajátos makói hagymatermesztés munkamenete és eszközei tekinthetőek meg. A látogatók egyaránt megismerhetik a hagyományos, népi hagymatermesztés folyamatát, de a gépesített hagymaművelés technikáját is.[6]

Az udvaron áll egy egysejtű, lapos tetejű putri, ami a Honvéd városrészben volt cigányputrik másolata, padlás nélküli, tapasztott viskó. Az udvari skanzen részeként látható a Papós - Szilágyi-féle asztalosműhely is; különlegessége a betűjellel ellátott, 130 darabos profilgyalu készlet, amely egész Magyarországon egyedülálló. Az 1990-ig működött műhelyben közel 1000 tárgyat állítottak ki. A kovács- és bognárműhelyt az 1960-as évekig használták; a kiállított tárgyak között fúrógép, fújtató, üllő-, kalapács, kerékgyártó szerszámok, fúrók és az inas ágya találhatóak. A tőle nem messze elhelyezett egy takaros, szántalpas búzáskas Apátfalváról való.

Időszaki kiállításokSzerkesztés

A múzeum földszintjén változatos alkalmi kiállításokat rendeznek: a látogatók a közelmúltban megtekinthettek már egy, a moldvai csángók történetét és kultúráját bemutató tárlatot,[7] egy Ford T-modellt is felvonultató veterán jármű kiállítást,[8] és láthatták Jámborné Balog Tünde batikjait, valamint a zászló- és lobogókiállítást is.[9]

A múzeum igazgatóiSzerkesztés

Név Hivatali idő Szakirány
Pesovár Ernő
19501951
néprajz-muzeológus hallgató
Szabó Mihály
19511952
gimnáziumi tanár
Péter László
19521953
irodalomtörténész
Buzás László
19531955
gimnáziumi tanár
1956-ban megszüntették a múzeumigazgatói posztot,
az intézményre kizárólag teremőr ügyelt egészen 1963-ig
Köpösdi Vera
1963
tanár
Dr. Tóth Ferenc
19641988
muzeológus, középiskolai tanár
Dr. Halmágyi Pál
19882013
jogász, történész
Miután az akkori kormány olyan feltételek mellett adta a múzeumokat városi kézbe, hogy az utánuk járó állami normatíva önmagában nem fedezte azok működtetését, Makó képviselő-testülete átmenetileg egyesítette a könyvtárat és a múzeumot, az új intézmény neve József Attila Városi Könyvtár és Múzeum lett[10]
Mátó Erzsébet
2013
könyvtárigazgató
Forgó Géza[11]
2014
történész, muzeológus
Badicsné Szikszai Zsuzsanna
2015
néprajzos, néptánctanár

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés