Főmenü megnyitása

Buzás László

magyar pedagógus, helytörténész

Buzás László (Budapest, 1907. november 13.Makó, 1993. január 6.) magyar pedagógus, helytörténész.

Buzás László
Született 1907. november 13.
Budapest
Elhunyt 1993. január 6. (85 évesen)
Makó
Foglalkozása
Iskolái

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1919–1927 között a Makói József Attila Gimnázium diákja volt; József Attila és Erdei Ferenc barátja. Makón Eperjessy Kálmán oktatta, aki nagy hatással volt rá. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz-latin szakán kezdett tanulni. Az egyetemen tanárai voltak többek közt; Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Cholnoky Jenő és Szentpéteri Imre. Anyagi helyzete és a második világháború kitörése miatt tanulmányait nem fejezte be. 1937–1939 között napszámosként, 1939–1943 között raktárosként dolgozott a Lampart gyárban. 1943-ban ismét beiratkozott az egyetemre. 1944. májusában letette a vizsgát, de a középiskolai tanári oklevél megszerzésére a háborús események miatt már nem kerülhetett sor. 1944 őszén munkásszolgálatra hívták be, majd katonának átminősítve honvéd lett. 1944 végén Németországba vitték. 1945. április 27-én amerikai hadifogságba került. 1946-ban visszatért Makóra. Elvégezte a tanítóképző és tanárképző főiskolát, majd egyetemi tanár lett. 1946–1948 között a helyi református fiúpolgári iskolában kezdte képesítés nélküli tanári pályáját. 1948-ban tanítói oklevelet szerzett. 1949–1950 között a makói Kálvin téri iskola igazgató-helyettese lett. 1950-ben általános iskolai szaktanítói oklevelet vehetett át. 1951–1952 között a Szent István téri Iskola igazgatójaként dolgozott. 1952-ben a szegedi főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai képesítést szerzett. 1952–1968 között a Makói József Attila Gimnázium történelem, földrajz, német szakos oktatója volt.[1] 1953–1955 között a makói József Attila Múzeum igazgatója volt. 1955-ben az ELTE Történettudományi Karán történelem szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. 1969-ben nyugdíjba vonult. 1969–1987 között ügyviteli alkalmazott volt.

1971-ben jelentette meg a Makói József Attila Gimnázium 1895–1944 közötti időszakát bemutató könyvét. Összeállította a gimnázium 1895–1970 közötti igazgatóinak, igazgató-helyetteseinek és tanárainak listáját.

Tagja volt a Makói Honismereti Körnek, a makói Múzeumi Baráti Körnek.

Sírja a makói református ótemetőben található.[2]

MagánéleteSzerkesztés

1947-ben házasságot kötött Varga Margit tanítónővel.

MűveiSzerkesztés

  • Makói hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1870–1970. A Makói Múzeum Füzetei 10. (Makó, 1972)
  • Makó utcanevei. A Makói Múzeum Füzetei 72. (Tóth Ferenccel, Makó, 1992)

DíjaiSzerkesztés

  • Szocialista Kultúráért (1982)
  • Makó városért oklevél/Pro Urbe Makó (1990)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gera Tibor: A makói gimnázium 100 éve, 1895-1995 (Makó, 1996)
  2. Tóth Ferenc: Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. (Makó, 1996)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • A hagyomány szolgálatában. Szerkesztette: Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum-Csongrád megyei Önkormányzat Múzeuma, 2002.
Előző
Péter László
A József Attila Múzeum igazgatója
1953 – 1955
Következő
Köpösdi Vera