Főmenü megnyitása

Módosítások

Elhamarkodott változtatás miatt visszavontam ELVe (vita) szerkesztését (oldid: 12327099)
Bellini [[1819]]. június 5-én indult útnak [[Nápoly]]ba. Rövid ideig [[Messina|Messinában]] időzött apai nagynénjének családjánál. Bellini ekkor még úgy vélte, hogy nagyapjának nyomdokaiba lépve visszatér majd Cataniába, elhatározására utal az is, hogy [[1822]]-ben sikerült elérnie, hogy [[1826]]-ig meghosszabbítsák ösztöndíját. Tanulmányai során mindössze egyszer látogatott haza, [[1824]]-ben vagy [[1825]]-ben.<ref>{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=21|chapter=A young southerner}}</ref>
 
Nápolyba magával vitte addigi kompozícióit is, abban a reményben, hogy tanárait azok majd meggyőzik különleges adottságairól. Csalódnia kellett azonban: tanárai a kezdők csoportjába sorolták be. Nápoly ebben az időben Itália zenei központjának számított, az [[opera (színmű)|opera]] és az [[oratórium]] fellegvárának. Az opera virágzása elsősorban annak volt köszönhető, hogy a [[Nápolyi Királyság|nápolyi király]] nagy összegekkel támogatta a királyi színházat, a [[Teatro di San Carlo|San Carlót]]. A színház kaszinónak is otthont adott, amelynek bevételeiből finanszírozhatta a látványos előadásokat. A San Carlo ekkor a világ legnagyobb operaháza volt és egyben a legvonzóbb úgymind az énekesek, mintmind a zeneszerzők számára. Többek között [[Gioacchino Rossini|Rossininek]] is lehetőséget nyújtott, hogy színre vigye költséges nagyoperáit.<ref>{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=22-24|chapter=A young southerner}}</ref>
 
A San Carlo mellett a város zenei életének másik meghatározó eleme a konzervatórium volt. A városban tulajdonképpen négy konzervatórium működött, ezeket az egyházak tartották fenn. Bellini a San Sebastiano konzervatóriumban<ref group="j">Ma már nem létezik, lebontották.</ref> élt és tanult majdnem nyolc évig. A tanítási módszerekről keveset tudni. Annak ellenére, hogy központosított vezetésű intézmény volt csoportokkal, a diákok mindegyikének saját tanára, felügyelője volt. A tanárok munkáját erre kinevezett diákok ''(maestrini)'' segítették. Bellini is hamarosan maestrino lett. A diákok énekelni és hangszeren játszani tanultak. Elsősorban a híres nápolyi zeneszerzők ([[Domenico Cimarosa]], [[Giovanni Paisiello]], [[Francesco Durante]]) munkássága volt a követendő, de a zenei igazgató [[Nicolò Zingarelli]] bevonta a tananyagba [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] és [[Joseph Haydn|Haydn]] zenéjét is. Bellini oktatói a Giovanni Furno, Giacomo Tritto valamint az autokrata Zingarelli voltak. Mindhárman nagy népszerűségnek örvendtek abban az időben. Bellini saját bevallása szerint a legjobban Zingarellit tisztelte, ennek oka az volt, hogy [[1824]]-ben ő nevezte ki az ifjú tanoncot ''primo maestrino''-nak, illetve ugyancsak neki köszönhető, hogy Bellinit kérték fel a diplomaosztó ünnepségre szánt opera megírásával.<ref name="Rosselini24-26">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=24-26|chapter=A young southerner}}</ref>
2 806

szerkesztés