„T–70” változatai közötti eltérés

Két változatban építették, az 1942-es és az 1943-as változat különbözik egymástól. Az 1943-as változat tornya hátul kerekebb lett, valamint két darab, erősebb GAZ-203-as motort kapott. Ezek darabonként 85 LE teljesítményűek voltak. Az 1943-as változatból 800 darab készült el. A személyzet változatlan maradt a T–60-hoz képest. A T–70 sorozat járművei is két kezelővel üzemeltek, akik a harckocsivezető és a harckocsiparancsnokok voltak. A parancsnok egyben töltőkezelő és irányzó is volt, ő kezelte a löveget, valamint lövészként a géppuskát, sőt ő forgatta a tornyot is. Ez jelentősen rontotta a típus harci értékét.

 

 

M. E. Kautov vezérőrnagy, aki korábban a T–60-ast is erősen becsmérelte, így nyilatkozott a T–70-ről: ''„Semmi különlegeset nem nyújtott számunkra”''. A T–70 sem teljesített jól a harcokban, mivel a löveget hiába cserélték ki 45 mm-esre, a német páncélosokkal szemben kevésnek bizonyult a páncéltörő képessége. A páncélzatát is hiába növelték meg, továbbra is csak a kis kaliberű lövegek és a páncéltörő puskák tűzerejét állta ki. A típus legfontosabb bevetésre 1943 júliusában a [[kurszki csata|kurszki csatában]] került sor. Július 12-én a szovjet 5. gárda-harckocsihadsereg és a német II. SS- és III. páncéloshadtestek [[Prohorovkai páncélosütközet|Prohorovkánál]] csaptak össze 32 km szélességű arcvonalon. 870 szovjet és 429 német harckocsi vett részt a csatában. A szovjet harckocsik között 261 darab T–70-es szolgált.

Július 12-én a 31. harckocsidandár betört a Leibstandarte SS Adolf Hitler páncéloshadosztály hátsó vonalába. Az LSSAH egyik történetírója így emlékezik az esetre: ''„…a megmaradt három páncélos …10-30 m távolságból nyitott tüzet az oroszokra. Minden lövés talált, az oroszok ugyanis a füsttől és a portól nem látták, hogy német páncélosok tartanak ugyanabba az irányba. Már 19 orosz harckocsi lángolt a csatatéren, amikor az Abteilung először tüzet nyitott …a majdnem közelharcnak számító, három órás csata során 62 darab T–70 és [[T–34]]-es harckocsit semmisítettek meg.”'' Egyes történészek szerint a szovjet veszteség kevesebb volt, mint amennyit a történetíró állított. Mindenesetre A T–70-esek katasztrofális veszteségeket szenvedtek a kurszki ütközetben eredményeik pedig jelentéktelenek voltak. Visszavonták őket az első vonalbeli frontszolgálatból és főleg felderítő és járőrharckocsinak valamint szállítmánykísérő és törzsvédelmi feladatokat bíztak rájuk.

 

 

*''SU-76:'' A T–70 alvázát használták fel az [[SZU–76]] önjáró löveg megtervezéséhez. A hajótestet meghosszabbították, hogy képes legyen befogadni a 76,2 mm-es ZIS-3-as ágyút. Ennek a gyártását 1942 decemberében kezdték meg a Gorkij és Kirov gyárában.

*''T–90:'' egy légvédelmi jármű, amely a T–70 alvázát használta. Fegyverzete 2 darab 12,7 mm-es [[DSK|DShK géppuska]], amit nyitott toronyban helyeztek el. Nem gyártották sorozatban, mert a projektet 1943-ban leállították a [[SZU-37]] javára, amit 37 mm-es gépágyúval szereltek fel.

 

*http://ww2armor.jexiste.fr/