Martin ScheyerSchleyer édesapja tanár volt. Ő maga a [[feriburg]]i egyetemet [[teológia]]-[[filozófia]]i szakát elvégezvén pap lett. Saját bevallása szerint legkedevsebb időtöltése a nyelvtanulás volt, 88 nyelvet ismert valamilyen szinten. Jól ismerték gazdag nyelvtudásáról: 7 nyelven alkotott verseket, 25-ön prózákat. [[1856]]-os felszentelése után sok plébániánál dolgozott papként. [[1867]]-től [[1875]]-ig Krumbachban volt lelkipásztor. A [[Kulturkampf]] időszaka alatt szocializmus-ellenes prédikációi miatt letartóztatták, és négy hónapra Rastatt erődítményébe börtönbe zárták. [[1875]] és [[1885]] között a [[litzelstetten]]i Szent Péter és Pál katedrális papja volt. Később úgy írta le ez itt töltött első hét évet, mint élete legszebb napjait. Ez idő alatt a főleg katolikus költészettel foglalkozó ''Sionsharfe'' magazin szerkesztője volt, és itt kapta ezt azt az ötletet, hogy létrehozzon egy olyan nyelvet, ami megkönnyíti a különböző népek közti kapcsolatot, így elkészítette a [[volapük nyelv|volapük]]öt. Később erről a munkáról úgy számolt be, hogy maga Isten vezette őt közben. [[1879]]-ben megjelentetett egy cikket a Sionsharfe magazin mellékleteként a volapükről. Ezt a tervezetet [[1880]]-ban már egy teljes könyv követte. Schleyer nem egy más európai nyelvekből összeállított nyelvet, hanem egy teljesen mesterséges nyelvet akart alkotni, szabályos nyelvtannal. A nyelvből hiányozott például az "r" fonéma, ezzel a gyerekeknek, öregeknek és azoknak a népeknek próbált segíteni, ahol ez nem található meg (például angolok, kínaiak, franciák).
[[1885]]-ben megbetegedett, és egészségi állapota miatt vissza kellett vonulnia a nyilvános szereplés elől, de nyelve terjeszésében továbbra is aktív maradt. [[1894]]-ben [[XIII. Leó pápa]] kinevezte pápai prelátusnak. [[1912]]. [[augusztus 16.|augusztus 16]]-án hunyt el, a konstanzi temetőben helyezték örök nyugalomra.
